Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

emlegetésével, és ezek milyen szerepet kaptak világnézetükben. A kérdésre csak a kortörténet felelhet. Amint már láttuk, a Kolosséban fellépő tévtanítás rendszerében az elemek tisztelete mellett szerepet kapott az „angyalok" kultusza is (2,18). Kik voltak ezek az „angyalok"? A szó önmagában a zsidóság képzeletvilágára utal. A zsidóság úgy hitte, hogy Istent „mennyei seregek", a teremtett szellemi lények egész sokasága veszi körül. Ezek a szellemi lények Isten szolgálatában állnak, és „küldött "-ként (angelosz!) Isten akaratának végrehajtói. A rabbinizmus hite szerint ők közvetítették Izrael büszkeségét, a Tórát (Gal 3,19), Philó szerint a világot teremtő és kormányzó „logosz"-t (Leg. All. III. 177.). Eszközei voltak Isten gondviselésének (védő angyalok), őrizték a teremtés rendjét, és megszemélyesíthettek természeti erőket. Az angyalok serege hierarchikus rendben élt. Hatásuk alapján megkülönböztettek jó és ártó angyalokat (Vö.: Jób 1; lKor 11,10; 2Kor 11,14). Az angyalok szerepéről az Újtestamentum népe is tud. Az evangéliumok és az Apostolok cselekedeteiről írt könyv számos helye bizonyítja ezt. Háttérbe szorulnak viszont Pál leveleiben és a Zsidókhoz írt levélben, nehogy Krisztus jelentőségét csökkentsék (Rm 8,38; lKor 6,3; 13,1; Gal 1,8; Zsid l-2.f.) Megállapíthatjuk tehát, hogy a zsidóság hatáskörében élők gondolatvilágában az angyaloknak kozmikus szerepük is volt. De van valami, amit ezzel kapcsolatban még meg kell gondolni. Könnyen lehet, hogy a Kol 2,18-ban említett „angyalok" nem a tévtanítók szóhasználatából származnak, hanem Pál minősíti azoknak. Ismeretes, hogy a misztérium-kultuszokban a beavatandó előtt — kábítószerekkel elért transz révén-e, vagy kultuszi színjátékok bemutatásával, nem tudjuk pontosan — elvonultatták a magasabb szférák szellemeit. Pál talán ezeket a szellemeket nevezi angyaloknak. A kérdés azért nem lényegtelen, mert ha Kol 2,18-ban nem a zsidó képzeletvilág angyalairól van szó, akkor elesik a legfőbb érv arra nézve, hogy a Kolosséban jelentkező tévtanítás zsidó szellemi talajból nőtt ki. Nekem, túljutva a levél magyarázatán, az a benyomásom, hogy Pálnak hellenista-szünkretista gondolatvilággal kellett szernbeszállnia, és nem zsidó hatás alatt álló szellemiséggel. A „világ elemei"-nek tiszteletével függhetett össze a „pléróma" (teljesség) kifejezés is. A levélben két helyen fordul elő, és mind a két helyen a mondanivaló csomópontjában. A szó egyébként az Újszövetségben gyakran előfordul. Jelölheti azt, ami betölt valamit. így 17