Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

mondhatja Pál Rm 13,10-ben a szeretetről, hogy az a törvény „plérómá"-ja. De megnevezheti azt is, ami betelt: „Amikor eljött az idők „teljessége" ... (Gal 4,4). A Kolosséi-levélben viszont a „pléróma" — mindkét helyen (1,19; 2,9) — teljesen önálló jelentést hordoz. Itt már nincs szó a „betelés" folyamatáról, vagy annak végeredményéről. A „plérómá"-ból filozófiai szakkifejezés lett. Mivel Pál Kol 2,9-ben vitathatatlanul polemikus éllel fogalmaz — „Krisztusban lakozik az isteni mivolt egész teljessége" — nagy a valószínűsége annak, hogy a „pléróma" szó használata, ebben az értelemben, nem Páltól, hanem a tévtanítóktól ered. Erre mutat az idézett mondatban szereplő „theotétosz", (isteni mivoltának) birtokos esetben álló kifejezés is. Az Újszövetségben csak itt fordul elő, és ezért feltehetően ez a szó is a tévtanítás fogalmi fegyvertárából származik. Ma már nehezen rekonstruálható, hogy a „pléróma" milyen tartalmat kapott a tévtanítók rendszerében. Csak következtetésekre szorítkozhatunk. A „pléróma" középponti fogalmává vált a későbbi nagy gnosztikus rendszereknek is, így pl. a valentiniánusi gnózisnak, amelyekben a „pléróma" azt a szférát jelenti, ahová minden, ami „pneumatikus" (szellemi) visszatérni igyekszik. Nem valószínű azonban, hogy már a kolosséi tévtanításban is ez a szemlélet jelentkezik, mert — ahogy arra Lohse rámutat — míg a valentiniánusi gnózisban Isten maga nem tartozik a „plérómá"-hoz, addig —és ezt Kol 1,19-ben és 2,9-ben az összefüggés kétségtelenné teszi — a tévtanítás szerint a „pléróma" magával Istennel, vagy az isteni létezés szférájával azonos. A „pléróma" a tévtanítók rendszerében minden bizonnyal azt a célt jelölhette meg, amelyhez az „elemek" szolgálata révén el akartak érkezni. Tehát így akartak Istenhez eljutni, és az isteni lét védettségébe kerülni. A levél néhány megjegyzéséből arra is következtethetünk, hogy a tévtanítók tanrendszerüket és az ezzel összefüggő életmódot misztérium-kultusz keretében adták tovább és gyakorolták. Erről árulkodik a levél egyik leghomályosabb mondata: „ha heóraken embateuón". A fordítók általában „látomások tanulmányozására" utaló célzást értenek ki a szövegből. M. Dibelius azonban kimutatta, hogy az „embateuein" (beavatni) ige a misztérium-vallások beavatási szertartásának egyik szakkifejezése volt. Ezt a klaroszi (Efezustól északra fekvő város, tehát Kolossé látókörében levő) Apolló-templom régészeti feltárásának eredményeivel igazolta. De misztériumvallásra enged következtetni a levélnek még sok más kifejezése is. Az 18