Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

rült.. ., egyedül a szeretet képes lebontani a falakat, áttörni a törvényvallások exkluzivitását és ajtót tárni újszövetségi hittel és szeretettel! Érdemes azon is elgondolkozni, hogy mit is jelent az „új ember", akivé Krisztus tette a zsidót és pogányt. A görögben két szó van: „neosz" és „kainosz". Az előbbi időileg jelent újat, most frissen készült tárgyra alkalmazták, bár hasonló régi darabból számtalan van forgalomban a városban. Az utóbbi minőségi szempontból jelent újat, tehát olyant, ami eddig még egyáltalában nem volt, amiről sejtelme sem volt a világnak. Ez a szó szerepel most: új emberré formálódnak zsidók és görögök Krisztusban! Tehát nem a zsidó lesz pogánnyá, sem a pogány nem lesz zsidóvá, mégis a kettőből egy egészen újfajta ember születik. Chrysostomus szerint ez olyan, mintha valaki szobrot készít ezüstből és ólomból és az öntés után az egész átváltozik arannyá! A Krisztusban való egység nem törli el a népi, faji stb. jegyeket, de valamennyien keresztyénné válnak. Sajnos, az európai missziói társulatok és egyesületek gyakran az embereket és népeket nem Krisztussal ismertették meg, hanem európai szokásokkal, kultúrával, etikával keverték az evangéliumot és erőltették az európai liturgiákat távoli földrészek lakóira. Ez nyilván értetlenség volt az efezusi levelünk főtémájával szemben. Az afrikai ember maradjon afrikai s úgy legyen keresztyén. Nem külső dolgok erőszakolt azonosságán fordul meg a dolog. — Arra is figyelni kell, hogy az „apokatalassein", azaz Krisztus kiengesztelő munkája Isten és ember között, eredetileg két, egymástól elidegenedett, de régen öszszetartozott (!) barátnak egymással való újbóli összekapcsolását jelentette. — Így nyerte el mind a zsidó, mind a pogány azt a jogot, hogy Istenhez járulhatnak. „Proszagógé" áldozati szertartásnál használt kifejezés, majd egy szónoknak vagy követnek a népgyűlés elé bocsátásának lett szakkifejezése, ugyanígy valakinek kihallgatásra a király elé való bocsátását is jelentette. A perzsa udvarban külön állás is volt erre: „proszagogeusz". Felmérhetetlenül nagy ajándék, hogy 91