Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21
Krisztus szabad menetelt tett lehetővé mind a zsidó, mind a pogány, tehát az egész emberiség számára. Így forrnak egységbe, hiszen közös barátjuk lett az Isten és így együtt járulhatnak bármikor színe elé! A görög szövegben az idegenek megjelölésére használt szó volt „xenos". Minden görög városban éltek ilyenek, akiknek soruk nem volt könnyű, amint mondogatták is: „Jobb, ha az ember otthon él, bármilyen is a sorsa, mint idegen országban élni. . .", hiszen bizalmatlanság vette körül és mindennap tapasztalták az elzárkózást az őslakók felől. A „vendég" szóra a „paroikosz" fordul elő. Letelepedett idegent jelöl, akinek már van állandó lakása, de még nincsen polgárjoga és a puszta ott-tartózkodásért külön adót kell fizetnie. Élhetett, dolgozhatott, de megmaradt kívülállónak, idegennek, mint akinek más országban van igazi otthona. Tehát mind a „xenosz", mind a „paroikosz" megtűrt személyeket jelentett, csak a periférián élhettek. Most Pál meghirdeti a nagyszerű hírt: Krisztusért és Krisztusban már nem megtűrt személyek, nem idegenek, jövevények, kívülállók, hanem Isten házanépének teljes jogú tagjai, otthon vannak Istennél! Végül az épület képe. Az apostol a lokális gyülekezetekben egy hatalmas, gyönyörű épületnek egy-egy részét látja, amelynek építőkövei az egyes keresztyének. Az alapkő Krisztus. De Ö a zárókő is. Ezért folyik innen oda és onnan ide az új életet teremtő erő és kegyelem, hogy növekedjék az egész épület Isten világterve szerint a teljességre. Ennek megvalósulását nem világátfogó egyházi szervezet, nem azonos rítus és liturgia stb. adja meg, hanem a Krisztusban való egység. Nem az a dolga az egyes helyi gyülekezeteknek, hogy saját álláspontjaikat propagálják, hanem az, hogy szállást nyújtsanak Krisztus Lelkének s így ebben az otthonbán, Isten házában mindenki, aki Krisztust szereti, egységben élhessen a Lélek által és növekedve fejlődjön érett férfiúságra, betöltve karizmatikus küldetését a szeretet szolgálatában! 92