Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

nagyobb volt a két csoport között azért, mert a zsidók legnagyobb nyomorúságukban is várták a megígért Messiást, de ez a reménység ismeretlen volt a pogányok számára. A zsidók mindig láttak maguk előtt egy kitűzött célt, amely felé siet a történelem. A pogányok ciklikusan gondolkodtak, állandó ismétlődésben peregtek szerintük az évszázadok. „Nincsen semmi új a nap alatt." A zsidók számára a történelem vándorút Istenhez! Krisztussal most a pogányok is részessé váltak a történelem megértésében. A fentiekhez kapcsolódik még az is, hogy a zsidóság „szent nép" volt, azaz elkülönített, nekik csak Isten volt a királyuk. Nem ismertek sem arisztokráciát, sem demokráciát, csak teokráciát. Vö. Bír 8,23, ahol Gedeon tiltakozik királlyá választása ellen azzal, hogy fölöttük az Űr uralkodik, olv. 145,1 zsoltárt. Aki viszont, mint zsidó, az Istennel való közösségbe tartozott, az isteni polgárjogokat élvezett. Óriási volt a különbség így. A pogányok számára ismeretlen volt az ígéret szövetsége, ugyanis Izrael a „szövetség népe" volt, 2Móz 6,7 szerint vallották, hogy Isten az ő Istenük és ők az Isten népe. Ez elsősorban nem kiváltság volt eredetileg, hanem elkötelezés Isten rendjének megtartására. 2Móz 24,1—8 drámai módon ábrázolja ezt a páratlan kapcsolatot. Ahhoz, hogy Isten megvalósítsa világtervét, szükségképpen egy népet kellett magához fogadnia. Ez egyszerre volt kiválasztás és küldetés. Vitathatatlan, hogy a zsidók rendkívüli módon vallották magukat Isten népének, szerszámnak Isten kezében! — Hogyan jött létre mégis az egység a két csoport között a Krisztusban? Pál ennek érzékeltetésére két képet használ. Először Ézs 57,19-re emlékeztetően arról szól, hogy a távoliak közeliekké lettek. Ismert szóhasználat volt ez a rabbik és a prozeliták között: „közelivé válni". Pl. Eliézer rabbihoz ment egy pogány asszony azzal a kéréssel: „Segíts közelebb jutnom, rabbi!" — de ő megtagadta. Becsapta az ajtót előtte. Most azonban az ajtó kitárult, akik távol voltak Istentől, közel jutottak Istenhez. A másik kép a „válaszfal". A templom területéről vett ismert kép. Először ugyanis a pogányok udvarába lehe88