Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

tett belépni, majd az asszonyok udvarába, majd az izraelitáknak, a papoknak udvarába és végül a szentélybe. A pogányok csak az első udvarba léphettek. Az asszonyok udvarától egy fal választotta el őket. Gyönyörűen kimunkált márványfal volt rajta táblácskákkal, amelyen olvasható volt, hogy azok a pogányok, akik továbbhatolnak, halálbüntetést szenvednek. A zsidó történetíró Jozéfus így írt: „Mielőtt a templom második előterébe jutnánk, mellmagasságig érő kőfallal találkozunk, remekül volt megépítve, szabályos távolságokban olvashatóak voltak a kultuszi rendeletek görögül és latinul, nehogy az idegenek közül bárki is bejusson a szentélybe" (Zsidó háború 5,5). 1871-ben találtak egy táblácskát: „Senki idegen néphez tartozó nem tartózkodhat a falakon belül, amelyek körülveszik a-szentélyt. Aki vét ez ellen, halállal lakol." Pál jól ismerte ezt, hiszen végül is ennek köszönhette jeruzsálemi fogságát, mert azzal vádolták, hogy egy efezusi keresztyént, valami Trofimust magával vitt a templomba, megszegve az előírást (ApCsel 21,28—29). A pogányok tehát ezzel a fallal el voltak választva Isten közelségétől. Persze nemcsak a zsidók vették magukat körül válaszfallal, az egész ókor tele volt ilyenekkel. A görögök más nép tagjait egyszerűén „barbár" jelzővel illették. Aristoteles, amikor az emberek bestialitásáról ír, megjegyzi: „Leggyakrabban mindez a barbároknál fordul elő." Mindenki barbár volt, aki nem volt görög. Van adatunk arról, hogy a barbárokról, mint valami állatfajhoz tartozó lényekről esik szó a görögöknél. Livius írta: „A görögök állandó háborúkat vívnak a barbárok ellen." A sort folytatni lehetne napjainkig. Az emberektől emelt válaszfalak (apartheid!) olyan égető problémákat vetnek fel napjainkban is, amelyek megoldása halaszthatatlan az emberiség számára, hiszen a technika rohamos fejlődése során mindnyájan egymás szomszédaivá váltunk. A népek közti válaszfalak félelmetes világában az evangélium erejével kell ledönteni ezeket, hogy Krisztus 89 \