Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

vers: „nüni" korábbi helyzetüktől eltérően most már nincsenek távol, hanem közel jutottak a Krisztusban, már nincsenek Krisztus nélkül stb. „Közel" nem a zsidósághoz, nem is egyszerűen Istenhez, hanem az ,,Ekklészia"-hoz! Erre célzott az egész, eddigi üdvtörténelem, olv. Ézs 47,19, bár ezt a prófétai helyet a rabbik az exiliumban élő és bűnbánó zsidókra értették, később a prozelitákra vonatkoztatták. Mindez helyes értelemben a pogányok számára lehetségessé vált „en tó haimati tou Chrisztu", azaz a pogányok Krisztus engesztelő halála útján váltak „közeli"-vé. A „dia" helyett „en" élesen fejezi ki, hogy Krisztus áldozata az egyetlen és maradandó alap, amelyen ez a váratlan fordulat nyugszik. Immár örökre szabad az út a pogányok előtt! Efezusi levelünkben az a felséges, hogy mindez nemcsak Isten és ember közti megbékélést jelent, hanem megbékélést Izrael és a pogány népek között! 14. vers: Krisztus a mi békességünk! Róla hirdettetik a távoliaknak a csodálatos üdvösségfordulat. Nélküle szó sem lehetne a békességről. A kifejezés párhuzamos helye lKor 1,30 az „eirénopoión" átfogó értelemben a „mediator pacis". Csak Krisztusban van „sálóm"! Mindkettőről egyszerre van szó: Békesség Isten és az emberiség között, ill. a zsidók és pogányok között. Azért Krisztus a mi békességünk, mert a kettőt nemcsak összefogta, egybekapcsolta, hanem eggyé tette „hen"! A korábban üdvtörténetileg indokolt kettősség után íme tökéletes egység a Krisztusban. Mindkettő (zsidó és pogány) ebben az egységben más, mint korábban volt. Mert nem szövetkeztek egymással, megtartva önmagukat, hanem Krisztusban eggyé váltak. Ezt magyarázza a 15. vers az egy új ember témával. Előbb azonban arról szól, mindez hogyan történt? Krisztus ledöntötte a válaszfalat. Vajon értették-e ezt a levél címzettjei? Sokan a törvény válaszfalára gondoltak ugyanis, amely falat a rabbik építettek a törvény köré, hogy meggátolják a törvényszegést. Ezt még kevésbé érthették az olvasók. Vannak, akik a „fragmos" alatt mitikus-gnosztikus értelemben arra a válaszfalra gondoltak, amely elválasztja egymástól a mennyei és 84