Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

földi világot. Tehát a plérómát a földtől. Vagy a jeruzsálemi templomfalra utal Pál, amely elválasztotta Izrael népét a prozelitáktól? Valószínűen elsősorban mégis a törvényről lehet szó. Ez választotta el egymástól Izraelt és a többi népet, a pogányokat. „Katergészász" annyi, mint hatályon kívül helyezni, érvényteleníteni. Az „echtra" is a zsidók és pogányok közti ellenséges viszonyra vonatkozik. Krisztus mindezt elsöpörte az útból, amikor a törvényt engesztelő halálával és feltámadásával hatályon kívül helyezte. „Dogmata" semmiképpen sem a „nova lex" értelmében, hiszen a törvény, mint „út" vált érvénytelenné. Krisztus most mindkét csoport számára szabad utat nyitott az üdvösségre s ezért került hatályon kívülre a törvény, mert Krisztus az emberiség két csoportját önmagában eggyé tette, hogy új emberré váljanak. Ténylegesen új teremtésről (ktiszisz) van szó, új, mintegy harmadik emberről s ez az új ember a zsidókból és pogányokból eggyé vált egyházat, „Ekklészia"-t jelenti. A „harmadik nemzetség" vö. lkor 10,12! Így a Krisztus által eggyé lett emberiség már nincsen a bűn-halál hatalma alatt, hanem az új „aión"-hoz tartozik (2Kor 5,17—Gal 6,15). De miért nevezi Pál az új emberiséget új embernek? A kérdésre nem válasz 4,13 sem, ahol az „új ember" az „Ekklészia" és az „anér teleios" Krisztus és az „Ekklészia" egysége. Ismét a gnózisra kell gondolnunk? A kifejezés feltűnően névelő nélkül fordul elő és így bajosan vonatkoztatható egy meghatározott személyre. Inkább képről van szó. Az „Ekklészia" növekedésének célja, hogy eljusson a férfiúságra, a férfikor teljességére. — A 16. versben Krisztus üdvösséget nyújtó művének második célja áll elénk: „apokatallassein", csak itt és a Kol levélben, különben „apo" nélkül szerepel. Az alany mindig Isten, sohasem az ember. A megbékélés Istentől indul és a megbékélésben Isten és az ember nem partnerek, nem egyenrangúak, hiszen az ember nem olyan, mint aki veszélyben van, hanem mint aki már teljesen elveszett, szó sincsen, aktivitásunkról. 2Kor 5,20 nem azt mondja, hogy mivel Isten már megbékélt, az ember is tanú85