Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

ISTEN KEGYELMÉNEK MINDENHATÓSÁGA 1,19b—23 „Milyen mérhetetlenül nagy az ű hatalma rajtunk, hívőkön, minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta Öt a halálból és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. ,Αζ 0 lábai alá vetett mindent' és öt tette mindenekfelett való fővé az Egyház számára, amely az Ö Teste és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben." Ebben a himnuszrészben lényegileg az isteni „energeia" átfogó leírásáról van szó. Isten azzal mutatta meg teljhatalmát, hogy Jézust feltámasztotta a halottak közül és jobbjára emelte, azaz ,,szünthronosz"-szá tette, mindent lábai alá vetve. Az elképzelhető legnagyobb ívben fejeződik ki ez: A tehetetlen halottnak gyolcsba tekert állapota és a teljes hatalom a világmindenség fölött. A „hüperanó paszész archész" az abszolút hatalom kifejezése, nincs ennél nagyobb vagy ezzel vetélkedő. Az „archai" nem földi hatalmasságokat jelez, hanem angyali erőket. A semlegesnemű szóhasználat valószínűsíti, hogy általában angyali erőkre utal, hiszen Pál célja Krisztus fenségének bizonyítása. Nem világos, hogy ez már így van, vagy lKor 15,25 értelmében csak egy folyamat rajza? Zsid 2,8 is óvatosan céloz arra, hogy e folyamat, amely még nem ért véget. Az „onoma" leszögezi, hogy Krisztus egyeduralmi helyzete kétségtelen mind a mostani kor62