Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

tói árad reánk kimeríthetetlen bőséggel az igazi élet ereje. Nem érdemeinkért, hanem az ajándékba kapott fiúságunkért hit által. Istennek az a dicsősége, hogy eltérően földi szülőktől, éhes gyermekeit nem szűkös morzsákkal elégíti meg, hanem ténylegesen betölt háza javaival, az Ö teljességével. Kikerülhetetlen a paradoxia: Ezek a javak a mennyben vannak és mégis már osztályrészünk itt. Hogyan lehetséges? „En Chriszto", azaz Krisztusban áldott meg bennünket az Atya. Az „Ekklészia" már nem tartozik a nagy nélkülözés világához, nem szűkölködik! Mindennek megokolására Isten üdvösségetszerző nagy tettei sorolódnak fel: Kiválasztás (1,1), megváltás (1,7) és örökség (1,11). Így a nekünk adott áldás kizárólagosan Isten tettein nyugszik, pontosan és derekasan az „eklogé"-n. Kiválasztott (eklegeszthai med. forma, az aktív nem szerepel). A mediális forma pedig hangsúlyozza, hogy nekünk valami olyan adatott, nekünk valami olyanná kell válnunk, ami a világ számára ismeretlen és elérhetetlen. A héber megfelelője: „báchar" visszamutat Izrael kiválasztására, olv. 5Móz 7,6. Szigorúan Isten aktusáról van szó, szeretete szabad tettéről! így az „eklogé" nem érthető „praevisa fides" értelmében. A régi vitakérdés Augustinus és Pelagius között eldöntött: A praedestináció „ad gratiam post" vagy „ante praevisa menta" értelmű-e?! Tehát az embert nem azért választotta ki az Isten, mert előre látta, hogy hűséges szolgáivá leszünk és használható munkatársaivá formálódunk, hanem az Ö kiválasztása éppen abban az értelemben „szabad" aktusa, mert nincsen tekintettel a későbbiekre, esetleges, ambivalens magatartásunkra. Az 5. vers ad erre félreérthetetlen eligazítást: „Kata tén eudokian tou thelématosz autou" azt jelenti, hogy Isten örökkévalóságban meghozott, kegyelmes kiválasztása a mi szentségünk és igazságunk és sohasem fordított a helyzet. Augusztinus joggal hangsúlyozta Pelagiussal szemben, hogy „ut essemus" hozzáfűzve, nem az áll itt, mintha „elegit nos Deus, quia futuri eramus...!" Magyarul: Isten nem azért választott ki bennünket, mert előre látta, hogy mi szentek 36