Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

1. Címzés, üdvözlés 1,1—2

azaz Isten minden ígéretének betelj esed ését Jézusban. Olvasd: 2Sám 7,14; Jer 31,9; Hós 2,1; Ézs 43,6. Ezért Jézus Istennek atyaként való megnevezését először az ,,Ekklésziá"-ra használta vö. Lk 12,32. Van eset arra, hogy egyéni értelemben szól így vö. Mt 5,48; 23,9. Gyakran szól Jézus a mennyei Atya gondviselő szeretetéről olv. Mt 6,7—8; Lk 11,9—13. De mindez nem utolsó szava. A tanítványok tudják, hogy az istenfiúság a Szentlélek elnyerése nélkül nem felel meg Jézus igéjének. Tehát összefoglalóan a „Patér" kifejezés nemcsak az „Ekklészia" iránti isteni szeretetet fejezi ki, hanem egyúttal részesedést is jelent az isteni életben vö. Kol 1,13. Csak akkor tartozunk Isten házanépéhez, ha olyan élettel rendelkezünk, amellyel nem rendelkezik a világ. Mindaz, amit Pál említ az istenfiúságról, a Krisztussal való hasonulásról (szümmorfon einai Chriszto) stb. Istennek az „Atya" nevében foglalódik össze. Isten bennünket nemcsak szívéhez szorít, hanem önmagába ágyaz, épít. Így Isten ebben az értelemben a keresztyéneknek Atyja, akik újonnan születtek a Vele való közösségben. MEDITÁCIÓ Pál két titulussal szól önmagáról, de ezek nem üres címek vagy nevek. Nálunk gyakran üres szavak, hitelüket veszített kifejezések, amelyekkel bennünket hívnak vagy magunkat nevezzük. Nem minden „tisztelendő" valóban tiszte-lendő, nem minden lelkész ért a lelki élet dolgaihoz, nem minden keresztyén hasonlít Krisztushoz magatartásában és életvitelében. Pál számára az apostolsága azt jelenti, hogy már nem övé az élete, Krisztus tulajdona lett mindenestől és úgy kell élnie, amint Urának kedves. Ezenfelül tudja, hogy küldetése van, amint nem is lehet senki másképpen Krisztusé. Nemcsak életének, hanem küldetésének is Krisztus az Ura. Különleges megbízatást kapott és az a dolga, hogy ennek eleget tegyen. Nem is tud másra gondolni. Ugyanakkor kétségtelen tény számára, hogy ami vele történt, az egyedül Is32