Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

1. Címzés, üdvözlés 1,1—2

ten akarata. Ezt nem büszkén emlegeti, hanem megrendülten, mint aki élete végéig csodálkozik azon, hogy Isten olyan embert választott, mint ő. Mi sem tekinthetjük természetesnek sem azt, hogy Krisztus tulajdona lettünk, sem azt, hogy szolgálatába állít bennünket. Aki másképpen gondolkodik, elfelejti, honnan is nyúlt utána Krisztus irgalmas kezével. S ha elfelejti, máris megtelik szíve kevélységgel, ami utálatos Isten előtt. Bár életünk végéig betöltene bennünket az álmélkodás és megrendült csodálkozás azon, hogy nekünk is ilyen titulusunk van. Amin az írásmagyarázók régóta vitáznak, számunkra nem oly jelentős. Efezusban vagy bárhol a világon is éljünk, a döntő az, hogy a Krisztusban élünk, mint szentek, akiket egészen magához kapcsolt Krisztus szeretete, s mint hivők, akik boldogan mondanak igent az Isten naponta megújuló kegyelmére. Ez a kegyelem nemcsak a bírói gyakorlatra emlékeztet. A görög szó gyöke valami nagyon szépet fejez ki. Hiszen ebből a szóból ered a „charme" szó, amely vonzót jelent. Nem lehet a keresztyén életünk visszataszító. Mindig vonzónak kell lennie életünknek Krisztusban. Lehetséges lenne, hogy egy keresztyén ember elviselhetetlen családja, barátai vagy munkatársai számára? Akkor félő, hogy még nem ismeri Isten kegyelmének gazdagságát. Arra kell törekednünk, hogy környezetünk számára vonzó, kedves, kívánatos legyen keresztyén életünk. Lehetséges, mert az a békesség, amit Urunktól kapunk, független a külső körülményektől. Lehet, hogy valakinek szép otthona, rendezett családja, sőt tetemes bankbetétje van, jó egészségnek is örvend, mégsincs békessége. Ismét lehet — gondoljunk csak Pálra! —, hogy valaki a börtönben ül, nem tudja, mit hoz a következő óra számára, megfosztották minden kincsétől és mégis tele van szíve Isten drága ajándékával, a békességgel. Talán az magyarázza meg ezt a titkot, hogy a békesség forrása Isten akaratának teljesítése. Mennyi szorongás, félelem, nyugtalanság volt a szívünkben, valahányszor tudtuk, mi az Isten akarata és nem voltunk engedelmesek. Hiszen Isten akarata általában a lehetőség tárházából az, ami nekünk a legnehezebb és 3 33