Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
1. Címzés, üdvözlés 1,1—2
vet. Mivel látta a feltámadt Urat, így lett Isten akaratából apostol. Olv. lKor 9,1; 15,8, Gal 1,12. Amit hirdet, „Jézus Krisztus evangéliuma" 2Kor 2,12—4,4—9,13. Megbízatása mögött Isten akarata áll (theléma theu). Isten választotta ki irgalmas akaratával és tette eszközévé. Itt az „akarat" (theléma) nem a parancs értelmében, hanem a szándék jelentésében áll. Olyan szándék persze, amelynek megvalósulása kétségtelen, hiszen az Istené. így a „theléma" 1,5; 1.11 és Gal 1,4 szerint egy jelentőségű Istennek az örökkévalóságban elhatározott evangéliumával. Pál így érti apostolsága alapját Isten akarata felől olv. 1 Kor 1,1; 2Kor 1,1; Ef 1,1 és Kol 1,1. A kifejezés: „en Chriszto" a „pisztoisz" mellett nem a hit tartalmát jelzi, hanem összefogja a két ismertetőjegyet: „hangioisz" . . . kai „pisztoisz". Az első jegy a páli szóhasználatnak megfelelően a megigazulásra utal, azokat az embereket jelöli meg, akiket Isten a világból kiragadott, kiválasztott, elkülönített és teljesen magához kapcsolt, tehát az „Ekklészia" megjelölése. A háttér mindig Izraelre való vonatkozás. A „pisztosz" itt nem a hűséget, hanem a hitet jelöli, de nem a gyakori félreértés szerint, mint az isteni, objektív jelleg mellett az ember szubjektív részvételét. Sőt inkább Isten szabad, választó aktusára néz, amellyel döntött az ember mellett s most már egyszerűen nem lehet másról szó, mint hogy az ember is kimondja az Istentől lehetségessé tett igenjét. 1,2 „Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól". Pál nem bővíti a szokásos, antik levélformát, hanem megtörve a görögös gyakorlatot, radikálisan a közel-keleti, ma is szokásos módon kétrészessé alakítja, aminek során lehetőséget nyújt mind az író, mind a címzett esetében különféle jelzők és magyarázó megjelölések használatára. Ezen túlmenően tipikusan keresztyén tartalommal tölti meg a levélírás keleti szokását. Ötvöződik a hagyományos, zsidó előzményekkel a keresztyén, új tartalom. A köszöntés második felénél ez nyilvánvaló. Amikor a ma is szokásos zsidó köszöntést a Septuaginta fordítása szerint, a héber sálómot a görög 29
