Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
1. Címzés, üdvözlés 1,1—2
Pál egy-egy lokális gyülekezetre tekint, itt pedig az univerzális egyházra. A mai írásmagyarázat egyöntetűen úgy látja, hogy Pálnál az „Egyház" értelmezésénél az „Ek'klészia" a primer és csak belőle vezethető le a lokális gyülekezet, bár a görög nyelvben mindkettőt ugyanaz a kifejezés jelöli. Az újszerű abban jelentkezik továbbá, hogy Pál itt a Krisztus— Egyház egységét (Fő—Test) mennyei „anthroposz" képében villantja fel, mint részben már a Kolossé-levélben is. Űj vonal tárul elénk Pál gondolkodásában. Nem tudjuk, hogy mi késztette őt arra, hogy szinte identifikációs kapcsolatba állítsa az egyházat és ezt a „mithologumenon"-t. Talán párhuzamosan a kolosséi levélben tévtanítókkal vívott harca során a kozmikus krisztológiát fejti ki, itt pedig az ekklé'ziológiában használ fel csak sejthető utalásokat feltételezett vagy tényleges téveszmék korrigálására. Ha azonban ez a hitelesség kérdésében elmarasztaló 'érv lenne, akkor veszélyben forog a kolosséi levél hitelessége is. S nincsen megállás . . . Űj szerűen szól levelünk Krisztus váltságművéről is: 2,13—18; 2,19—22; 2,5; 4,7—16 szerint a váltságmű célja a zsidóknak és a pogányoknak egységbe foglalása. (Zsidó és pogány megjelölés az emberiség megjelölése!) Ez valóban új és szokatlan. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a Pálra annyira jellemző „megigazulás" " ügye alig érintődik. Ez az akcentus-eltolódás érthető, ha levelünk címzettjei esetében tökéletesen más szituációt tételezünk fel. Gal 3,13 etc. szerint Krisztus halála a törvény átkától nyújt szabadulást, hogy Ábrahám áldása eljusson a pogányokhoz is. Jól indul Ef 2,14 stb. „en té szarki autou ton nomon tón entolón en dogmaszán", kitűnő, páli szöveg, de a folytatás váratlanul átcsap az új ember mitikus képébe. Levelünk szoteriológiája ténylegesen speciális, de nem tagadható a páli üdvtannal való szoros kapcsolása, akár Gal 3—4. fejezeteire gondolunk vagy Római levél 9—11. fejezetek monumentális fejtegetésére. Levelünkben a váltságmű kizárólag az „Egyház"-ra central, Krisztus szeretete az „Ekklésziát" öleli át 5,25 stb. Krisztus az „Ekklészia" szabadítója, érette áldozta fel magát, hogy megszentelje 5,23—26. Az „Ekklé26
