Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

AZ ÉLETVITEL RADIKÁLIS MEGVÁLTOZÁSA é 4,17—32 „Mondom tehát és tanúsítom az Ür nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban: ti azonban nem így tanultátok a Krisztust, ha valóban úgy hallottatok Róla és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le tehát a régi embert, amely megtévesztő kívánságotoktól megromlott előbbi életmódja miatt, újuljatok meg lelketekben és elmétekben. öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot és mondjatok igazat, mindenki felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek", a nap le ne menjen a ti haragotokkal, se helyet ne adjatok az ördögnek, aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Egyetlen rossz szó ne jöjjön ki a szátokon, hanem sokkal inkább az, ami alkalmas az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják, és meg ne szomorítsátok az Isten Szentlelkét, akivel el vagytok jegyezve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás 121