Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

harmadik nemzedék idején már korszerűtlenné vált, el is tűntek a színtérről. Az evangélisták folyton úton voltak.. 2Tim 4,5. Az evangéliumot hirdették s bár nem rendelkeztek apostoli tekintéllyel és nem rendelkeztek az inspirált próféták súlyával, mégis az ő szolgálatuk, a „névtelen evangélisták" szolgálata biztosította azt, hogy az evangélium eljutott szerte a nagyvilágba! A pásztorok és tanítók szolgálata rendkívül fontos volt a gyülekezetekben. Mint tudjuk, kevés volt az írott szöveg. Bibliai kéziratok valóban kézzel írottak voltak. A szóbeli tanítás, emlékezés formájában őrződött meg Jézus élete és szolgálata. A tanítók mintegy „adattárolók" voltak, akik feleltek az evangélium pontos megőrzéséért. Nekik köszönhetjük a megőrzést és a tradálást. Állandóan konfrontálniok kellett a korabeli szellemi áramlatokkal és filozófiákkal, világnézetekkel, eszmerendszerekkel, hogy biztosítsák a hit tisztaságát és épségét elferdülés és keveredés nélkül. A pásztorok viszont gondot viseltek a roppant nagy pogány tömegben élő kicsiny gyülekezetek tagjairól. Jn 10,11—14; Zsid 13,20; lPt 2,25 és 5,4 Jézus parancsolta a pásztori szolgálatot, vö. Jn 21,16. Az efezusi vénektől vett búcsú alkalmával Pál kiemelte a pásztori szolgálatnak értékét, ApCsel 20,28. Péter kérte is a gyülekezet véneit erre a szolgálatra, lPt 5,2. A „jó Pásztor" egyetemes kincs az anyaszentegyházban. Azokat, akiket Isten reánk bízott, gondozni, védeni, szedetni, táplálni, gyógyítani és erősíteni. . . 120