Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

tetések az „Ekklészia" határain belül hangzanak. Négy intéssel kezdődik: „Tapeinofroszüné" tipikusan az alapmagatartás. A dicsekedésre hajlamos „homo naturális" tökéletes megváltozását jelzi. A „hüpszéla fronein" (Róm 12,16) ellentéte. A fordulat nagyságát akkor éljük át, ha a modern Krisztus-gyűlölők írásait olvassuk Nietschétől Rosenbergig. A „praütész" az a szelídség, amelyben érzületileg az alázat jelentkezik. Olyanok a szelídek, akik „nem játsszák meg magukat" mai szóval élve. A „szelíden tűrők" Mt 5,5 szerint, igénytelenül vállalják élethelyzetüket, nem védekeznek se haraggal, se erőszakkal. Ezek a magatartások Isten és emberek előtt egyszerre jelentkeznek. Vö. Dávid király magatartását Sémeival szemben 2Sám 16,11 szerint. A „makrothümia" tulajdonképpen türelmet jelent (longaminitas), feszültségek hosszútávú elhordozását, ma talán úgy mondanánk, „toleranciaképesség". Az ellentét „okszüthümia" a vad harag, amely támadásra szenvedélyes visszacsapással reagál. Ez a türelem azonban nemcsak legyőzi önmagában a harag indulatát, hanem feszülten várja a megoldást. Az „anechomenoi allélón en agapé" látszólag ismétli az előzőt, de van többlet-jelentése, vö. Istennél az „anoché" a harag visszafogása a lehetséges megtérésig vagy a reménytelen megkeményedésig, olv. Róm 2,4; 3,26. Az „allélón" arra mutat, hogy a másiknak is van mindig elhordoznivalója részemről. Erre csak az „agapé" képesít. „Téréin tén heno téta tou pneumatosz" Krisztus műve volt az „Ekklészia" megteremtése, amelyhez hasonlítható kincs egyszerűen nincs. Az isteni „pneuma" erejéből táplálkozva meg kell őrizni az egységet a békesség kötelékében. „Szündeszmósz" a pitagoreusoknál az erényeket öszszekötő kapocs, tehát itt „kötelék" (Kol 3,14). Az „eiréné" ismét az egymással való egyetértés beszélgetésben, szolgálatban, hitben és reménységben. 4. versben a ritmus felismerhető kétszer három tag, először a „heisz, mia, hen", majd az ismert praepozíciók „epi, dia, en". „Hen szórna" a corpus Christi mysticum, 109