Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

a homo naturalisban is, de csak akkor elevenedik meg, ha Krisztusban felszabadul a bűn hatalma alól. Ezért kéri Pál számukra az erősödést. Nem kérhetné ezt a „szarx" számára, hiszen ennek szerepe az, hogy meghal azért, hogy Krisztus élete láthatóvá váljék. A meghalás nem „természetes" értelemben, még kevésbé metafizikai módon értendő, hanem pneumatikusan, mert így paradox módon 2Kor 4,11 szerint Pál „halandó" testén is láthatóvá válik a Krisztus élete. Ennek az új életnek erősödéséért könyörög az apostol. A másik kéréstéma: „katoikészai" állandó lakozást, sőt teljes birtokbavételt fejez ki. Nem misztikusan, hiszen „dia piszteósz" történik. Képről van szó és nem misztikus unióról. Krisztus állandóan tevékenykedik a hívőknek életében, azaz a ,,kardia"-ban. Paralel hely Gal 2,20. Üdvtörténeti jellegű kifejezés. Krisztus munkálja! De nem vethető össze Jn 14,21-gyel, mert ott a közösségbe való belépésről van szó, itt pedig Jézus Krisztus munkája a hangsúlyos. Nem kell félreérteni, mintha Jánosnál a szeretet, Pálnál pedig a hit tenné lehetővé ezt a lakozást bennünk. A harmadik imatémánál kissé sajátos a participiumok használata (2Kor 7,5; Róm 12,9). Kicsit optativus csengésűek. A két kifejezés mögött változik a kép: Fa és épület. Nem rangsor értelemben. Pál imádságának intenzitására szolgál, s mintegy előkészíti a legnagyobbnak, az „agapé"-nak megvalósulását a betelj esedésig. Lehet, hogy a dimenziók említése kötött szöveg idézése, mindenképpen szerteágazó magyarázatokra nyújt alkalmat. Az „agapé" nagyságát szokták azzal magyarázni, hogy szélessége átfog minden népet a világon, hosszúsága átvonul az egymást váltó korszakokon, mélysége a bűn és a romlottság félelmetességére utal, a magassága pedig Isten szeretetének dicsőségét fejezi ki, amelylyel magához emeli a lázadó és teljesen megromlott teremtményét . . . A 19. verssel újabb imatárgy kerül elénk. Olvan megismerésért könyörög az apostol, amely képes átfogni Krisztus mérhetetlen szeretetét. „Pléróma tou theu" nemcsak kiegé103