Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)
3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21
szítés értelmében, inkább az isteni „doksza" teljességére utal, amely árad az „Ekklészia"-ban, mint Krisztus „szómá"-jában. Az egyháznak meg kell töltődnie az isteni erőkkel, hogy mindazt, ami Krisztusban van, elnyerje és mindazzal betöltessék. Itt tehát nem „tökéletesség" értelmű a „pléróma", mint sokan gondolták, főleg régebben, hanem az „Ekklészia" kincséről, birtokáról van szó „szün paszin toisz hagioisz". Nem szűk elit birtokállománya! A korabeli misztériumvallásokra gondolva, Pál kifejezése pontosan azt jelenti, hogy amit azok kis létszámú elittel el akarnak érni, az ímé az „Ekklészia" boldog birtoka, annak minden egyes tagjára vonatkozóan! Az ún. „doxológia" szkémája Róm 16,25—27 és még Júdás 24 is. Liturgikus terminológia. Közbenjáró könyörgésből átvált az apostol Isten magasztalására. Mert Isten sokkal többet tud tenni, mint mi gondolnánk vagy elképzelnénk, olv. Fii 4,7. Isten kegyelmének „dünamisz"-a megvalósítja mindezt az „Ekklészia"-ban. Ennek a teljhatalmú és végtelenül irgalmas Istennek kijár a mi legmélyebb hódolatunk, adorációnk Krisztusban és az „Ekklészia"-ban, mert levelünk szerint ketten egyek és bennük valósulnak meg az isteni üdvjavak. Ezért csak az „Ekklészia" képes legitim adorációra. Az „aión tón aiónón" a világtervet befejező, üdvösségtörténeti záróaktust jelöli! MEDITÁCIÓ „Ezért" kezdődik a páli imádság. De miért? Miért hull térdre zsidó szokástól meglepően eltérve? Visssza kell nyúlnunk levelünk főtémájához: A világméretű szétszakadozottságban Isten mindent Krisztusban „foglal össze". Ezt kell hirdetnünk és egyúttal realizálnunk a lokális gyülekezeteinkben is! Isten Jézusnak Atyja (1,3; 1,17; 6,23). Nem Jézus nevezte elsőnek atyának az Istent. A görögök Zeust az istenek és emberek atyjának tartották. A rómaiak Jupitert tisztelték 104