Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-01-31 / 3. szám

1929 január 31

IB

Hegyen épített város

A vallásszabadság

A magyar felsőház külügyi bizottságának január 16-án megtartott ülésén nevezetes dolog történt. Mikor bemutatták néhány megyének feliratát, melyekben a kormányt kérik, hogy emelje fel szavát a Mexikóban folyó vallásüklözésck ellen, elsőnek dr. Serédi Jusztinján hercegprímás szólalt fel és kívánatosnak tartotta, hogy emeljük fel tiltakozó szavunkat a Mexikóban folyó vallásüldözés ellen, tiltakozzunk a kegyetlen emberüldözés ellen, mert a magyar nemzet mindig állást "foglalt a múltban is a vallásszabadság nagy gondolata mellett. Anélkül, hogy azt a kérdést tárgyalnék, hogy folyik-e valóban vallásüldözés Mexikóban vagy sem, érdemesnek tartjuk, hogy a prímás e nevezetes felszólalása fölött kissé gondolkodjunk és elmélkedjünk. A protestáns világ ép ez évben fogja megünnepelni a nevezetes spey- eri birodalmi gyűlésnek négyszázados évfordulóját, melyen a reformáció hívei vallást tettek hitükéül és .követelték a maguk számára a lelkiismereti js vallási szabadságot. Felmerül az a kérdés, val- éon a prímás tartja-e a lelkirokonságot az 1529. zvnek protestánsaival, vagy csak azért tiltako- lott, mert Mexikóban történetesen római katho- ikusokról van szó, akiket üldöznek? A magyar nemzet legjobbjai valóban minden időben a vallás- szabadság érdekében harcoltak. A magyar nép jellemének lovagiasságából egészen természetesen folyik, hogy tisztelettel ismerte el mindenkor az embernek legszentebb jogát, hogy Istenét úgy tisztelje, amint az lelkének legjobban megfelelt. Nem véletlen azért, hogy a vallásszabadság szent és nagy elvét legelőször magyar földön iktatták törvénybe a tizenhatodik században. Más fenkölt lelkű uralkodók is minden ember veleszületett jogának ismerték el a vallásszabadságot. Igen tanulságos volna ennek a kérdésnek történetét bővebben megírni. Most azonban csak röviden utalunk Nagy Konstantin és Licinius császárok 313-ban Milánóban megjelent rendeletére, melyben kimondják, hogy a keresztyének és mindenki szabadon követhesse azt a vallást, amelyet akar. Ráutalunk XVI. Lajos francia királynak 1787-ben megjelent rendeletére, melyben a nem római ka- tholikusoknak is biztosítja a vallásszabadságot. A XIX. század folyamán Európának majdnem minden állama törvénybe iktatta a vallásszabadságot, mint minden embernek veleszületett természetes és polgári jogát.

De váljon milyen álláspontot foglalt el e kérdésben a romai katholikus egyház?

Nem mutatunk rá a középkornak rettenetes inkviziciós eljárásaira, csupán a legújabb idők némely eseményére utalunk. így például XVI. Gergely pápa »Mirari vos« kezdetű encyklikájában (1832) téves véleménynek, eszeveszettségnek mondja, hogy fel kell szabadítani és meg kell védeni akárki lelkiismeretének szabadságát. IX. Pius 1864-ben megjelent »Syllabus«-ában is a leghatározottabban a vallásszabadság ellen nyilatkozik. Az Analecta Ecclesiastica 1895. évi folyama közli egy bizonyos P. Pius a Langenio dicshimnuszát

az inkvizícióról, melybentöbbek között azt mondja, hogy a szent inkvizíció szerencsés éberségének köszönhető az a vallási béke és az a hitbuzgóság, melyről a spanyol nép hires. »Oh áldott lángjai a máglyáknak — mondja —, melyek száz és száz lelket kiragadtak a tévedések és talán az örök kárhozatnak torkából.« Bizony a római katholikus egyház, mely magát egyedül üdvözítőnek tartja és minden megkeresztelt embert — a maga sajátjának tartva — bele akar kényszeríteni a maga ölébe, sohasem volt a vallásszabadság hive és nem is akar az lenni. Azokban az> országokban, ahol a római egyház az uralkodó, hiába iktatták törvénybe a vallásszabadság elvét, a gyakorlatban az nem érvényesül. Elég csak arra mutatnunk, hogy Spanyolországban börtönre Ítéltek el egy ev. varrónőt ezelőtt néhány évvel, mert magán- beszélgetésben azt mondta, hogy Jézusnak voltak testvérei, és Mussolini Olaszországára utalnunk, mely bizony nem tiszteli a vallásszabadságot és a csekély számú valdensieket kivéve, más protestáns felekezeteknek nem engedi meg a vallás szabad gyakorlatát. De nem is kell idegenbe mennünk példákért, hogy hogyan értelmezi a római egyház a vallásszabadságot. Mindannyian ismerjük azt a harcot, mely a vegyes házasságok körül folyik és mely a római egyház kérlelhetetlenül egyoldalú állásfoglalása következtében a legnagyobb mértékben veszélyezteti a békét a különböző egyházakhoz tartozó honpolgárok között. Ha a prímás valóban hive a vallásszabadságnak, ha valóban komolyan veszi jelszavait, amelyekkel hivatalát elfoglalta, a pax et justitia, a békesség és igazság jelszavait, ép a vegyes házasságok kezelése körül bőven volna alkalma azokat érvényesíteni. Mi a vallásszabadságot szent jognak tartjuk, olyan szentnek, hogy azt mindenkinek feltétlenül tiszteletben kell tartania, aki magát keresztyénnek vallja. Mert az evangélium legelső és legnagyobb parancsa, mely kötelességeinket embertársainkkal szemben megállapítja, igy hangzik : »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« Ebből a világos parancsból a legtermészetesebben következik, hogy tisztelnünk kell minden embernek lelkiismeretéhez való jogát és elő kell segítenünk öt abban, hogy szive vágya szerint imádhassa Istenét és fejthesse ki szabadon vallásos életét. Pax és iustitia, békesség és igazság csak akkor fog megvalósulni itthon és másutt is, ha a vallás- szabadságot a szó legnemesebb értelmében minden ember veleszületett szent jogának elismerjük és annak gyakorlását mindenképpen biztosítjuk.

H. A.

Dr. Balthazár Dezső püspök nagy előadása : »Mit várhat a magyarság a kálvinizmustól?« — lesz a középpontja annak a nagy budapesti Református Estélynek a régi képviselőházban, melyet a Soli Deo Gloria Szövetség késeit elő kiváló budapesti irók és művészek részvételével. Mivel a képviselőházi gyűlések után vidékről is van érdeklődés, vidékiek meghivó-igénylésüket jelentsék be e címen: Soli Deo Gloria Szövetség, Budapest, IX., Kálvin-tér 7, II. em. 15.