Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-12-05 / 20. szám
f, 1920 december S «. 黫. a«. .»*C1101*06 A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 FÓMUNKATÁRS: HLAVÁCS KORNÉL ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENlió • A BUDAI LUTHER-SZŐVETSÉG 54141. sz postatakarék-csekkszAmlAjAra küldendő KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONATI-ü. 49, II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ hüttl Árpiin BUDAPEST, I, VERBÓCZY-U. 28 Íz pedig ai örök élet hogy megismerjenek léged, a; estedül iga; Istent és aki! elküldiél, a Jézus Krisztust! János ei. ti. 3. Advent Imiiül jő néked a ti* királyod. Máté. 21-5. Az ember életének tavasz-nyarán, mielőtt eljön a lemondások ideje, a várakozások korszakát éli. Az egyházi év is a szent várakozás idejével kezdődik. Készülődéssel az eljövendő szent Karácsonyra. Az élet türelmetlen várakozását a remény édesíti meg, mely a teljesüléstől, a jövendőtől csak a legjobbat, a lcgszebl>et várja. Várai! — óh olyan jó várni! Mennyi drága, kedves érzés él ilyenkor a szívben. Kitárt keljellel, kutató szemmel várni, egyre várni. Mígnem észrelé- rit minket a nemvárt, de mégis megérkezett, a lemondás! És a sok hiába elégeti lelki energiánk hamujába roskadunk. Kivétett célok elhibázott eredményeket szülnek. Hol volt a hiba? Nem vártunk elég ébren? Vagy nem a helyeset, nem az igazit vártuk? Ez is, az is. Nem voltunk jól felkészülve és nem azt vártuk, akit kellett volna. Pedig, Keresztelő János még elmondhatta: Te vagy é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? (Máté, 11—3.) De mi már nem mondhatjuk, mert mi már tudjuk, hogy: »Te vagy a Krisztus! (Máté, 16-16.) Ha belopódzik«is néha szivünkbe az ismeretlen várásának lázas öröme, mennyivel nagyobb örömre gyulunk, ha tudjuk, ki az, akit várunk, és az eljövetele és a velünk maradása mily nagy nyereség. Ne adjuk át tehát annyira életünket a bizonytalan anyagiak s földiek utáni vágynak, — kevesebb csalódás és bánat fog érni. Az élet sok szomorú lemondása mindig oda vezet, hogy mást kell várnunk, ha nem akarunk hiába várni. Jézus, mint az Ígéretek teljessége, csak 0 lehet az, aki kielégülést adhat vágyva-vágyó lelkűnknek. Csak Jézussal jut lelkünk az örömök gazdagságához. De. hogy már itt e földön eljuthassunk a boldogságok karácsonyához, szükséges, hogy életünk előkészítés legyen az ó eljövetelére. Ne csak évenkinl egyszer, pár elmélyedő óránk legyen, hanem egy örökös Advent. Mindig, mindent az Urjövetért tegyünk. S miként Jeruzsálemben a nép nem várta tétlenül. hanem eléje ment, az útra virágot szórt, tarka köntöst terített és igy felkészülve várta az l’r Jézust, mi sem maradhatunk tétlenségben. A felebaráti szeretet virágaiból, a kölcsönös segítség gyümölcseit érleljük meg. És a bün- bánat és a megljocsátás tüzél élesztgessük mindig lelkűnkben, hogy soha ki ne aludjék. Ha igy élünk, akkor nem kell a jövendő bizonytalanságán aggódnunk. Mert, ha életünk a Kriszlusvárás jegyében telik el, a koronája sem lehel más, mint Krisztus eljövetelének a karácsonya. Ártatlan, drága kis gyermekek boldog várakozása újul meg évről-évre. és, ha fenyőillat száll a levegőben és apró gyertyák szelíd fénye pislog, kinyitják az ablakot, hogy a kis Jézus lx* tudjon repülni ajándékaival. Istennek mindnyájan gyermekei vagyunk. Mi is nyissuk meg lelkünket, szivünket, hogy az Ur Jézus bejöhessen és betöltse azt a tiszta örömök és a megnyugvás nagy ajándékával. Dethániai Mária.
