Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-12-05 / 20. szám
Hegyen épített város 158 1929 december 5 Krisztus a mi napunk Mt. 24., 12., 13. »És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül«. Egymásután suhannak a ködös, decemberi napok, fukar kézzel méri melegét a nap s még ha nem rejti is ködfátyol alá hűvös tekintetét, gyér világa egykedvű kíméletlenséggel tárja elénk a pusztulást s lelkünk fájón gondol reá, hogy a napsugárral mennyi szépség, fény, melegség távozott... Sokszor a decemberi sivárság bélyegét hordozza magán az emberek élete is. Valami sűrű köd lepi meg az emberek szivét és eszét, elvesztik éleslátásukat, józan Ítéletüket; váratlan elfogyatkozik hitük, szeretetük s tört remények romján csak riadt kétségbeeséssel, fájó csüg- gedéssel és fásult közönnyel tudnak az élet szemébe nézni. Ha az indulat tüze olykor tettre készti őket, gyülöletlavinákat görgetnek a bűn utján egymás felé. Mekkora vakság és gyűlölet kellett például ahhoz, hogy a Mestert elitéljék, mily nagy hitetlenség és közöny, hogy a nép feszítsd meget kiáltson s mily mélységes kétségbeesés és csüggedés ahhoz, hogy a tanítványok a Get- semane kertben — mint riadt madarak — szétrebbenjenek! Micsoda dermesztő és sivár télről tesz tanúságot ez a történet, amely szerint a szeretet még a legjobbakban is meghidegült. Ez az esemény megrázó példája a megnövekedett gonoszság gyilkos munkájának: a Tizenkettő közül csak kettő meri követni őt s a kettő közül is az egyik: — Péter, megtagadja. Vagy tekintsünk végig a magyar protestáns hitvallók során, mily sokan voltak akkor is a Péterek s csak kevés számban maradtak a mindvégig állhatatosak. Hányán Írták alá rémült csüggedéssel a térit vénye két! Sőt .Tudásokat is formált sokakból a kisértő gonoszság: kitépve szivükből az állhatatos szeretetet. S amint az ádventi csendben el-elnézem a köröttem élő emberek arcát, amint hallom az ajkukon fakadó sok-sok panaszt s tekintetem félelembe, bizalmatlanságba, hideg közönybe, önző, ravasz számításba, gőgbe, kapzsiságba ütközik, látnom kell, hogy az ős ellenség nagy serege, minden furfangjával, csalárdságával még ma is él és működik, pusztítva az emberek közötti békét, szeretetet, mint az első Advent idején. Az emberek nagy csoportját fűzi rabláncra a gonosz ma is s ők a bűnnel szemben meghunyászkodva, vagy megalkuvásra készen állnak az igazság mellett, de nem mernek róla határozott bizonyságot tenni. Látok a küzdelemben elkedvetlenedett, közönyösen vállatvonó embereket, ajkik feledni akarják a templomot, ahol buzgó imádságban békét találtak őseik. Nem törődnek a hirdetett Igével, mintha nem is az emberek, hanem Krisztus evangéliuma bántotta volna őket meg. A visszatérő Advent azt üzeni nekünk,' hogy itt járt a földön valaki, aki az emberi életet megdermesztő bűnnek győzelmes háborút üzent és — a kereszten is békessége volt. És mégis, mintha az első Advent utáni beteljesülés meg sem történt volna, mintha nem is viselnék Krisztus nevét: a gonoszság megsokasodik s a szeretet pedig dermedtté hül, pedig »aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.« És Péter?! ő mindvégig állhatatos volt?... ü is megbotlott és mégis ide kell számítanunk, mert mindvégig élt szivében a vágy Jézus után, akiben az élő Istent legelőször Ő ismerte fel s aki mellett a bünbánat könnyei után később egész életével bizonyságot tett. Visszatért napjához. Advent azt hirdeti, hogy Isten minket is várva vár s hol áld, hol ver, hogy megtérésre bírjon minket is. December van, hatalmas léptekkel közéig a tél... S tudjuk jól, hogy nem a nap volt az, ki messze távozott, hanem a föld hagyta cserben a napot s most dideregve rohan pályáján tovább. így rohanunk mi is minden életszépség, igaz életöröm, fény és melegség nélkül dőre fővel hamis utakon, amelyek örök napunktól, az égi Szeretettől messze vezetnek. így varázsoljuk a földre a poklot, vagy megdermesztjük életünket, mert nem pótolja az őszinte baráti mosolyt a ravaszság vigyorgása, a zsolozsmát a harci lárma, az igaz hit fényét az elfogultság átka, a szeretet melegét az indulat tüze. Advent hiv! Krisztus hiv és vár! Jer evangélium népe, fogadjuk meg hívogató szavát; keressük fel a szeretet királyát, Ő oszthatja el életünk sivárságát. Amen. Glatz József. A Protestáns Országos Árvaegylet választmányának 70-ik évi jelentését 1928. évi működéséről megkaptuk. Az elején olvasható D. Raffay S püspök beszéde, melyet az árvaeg\let április 13-án a Zene- akadémián lefolyt hangversenyén mondott. Megtudjuk belőle, hogy a folyó évi költségvetés .11450 pengő hiánnyal számol. Az egylet férfiválasztmányának van 38, a nőinek 22 tagja. Az 1928. év végén volt ;az árvaházban 79 fiú és 51 leány, együtt 130 növendék. A tagkimutatásban csak 214 tag szerepel, amin nagyon, csodálkozunk, mert protestáns népünk vagyonosabb tagjainak egyik legnemesebb törekvése az lehetne, hogy az árvaegyletet istenes munkájában anyagilag támogassák. Az intézetben elhelyezett árvák közül 50 a népjóléti minisztérium tartásdijának segítségével van felvéve, tehát az egylet csak 80-at tart el a maga erejével. Az újabb időkben az árvaház legnagyobb jótevője dr. Soboslay Gyula, Amerikában élő hazánkfia, ki a múlt évben is több mint 6000 pengőt küldött s kinek 1915 óta nyújtott segélyei megütik a negyed- millió pengőt. E valóban fejedelmi nagylelkűségért minden igaz magyar hálája méltán jár ki dr. Soboslay Gyula honfitársunknak. Az árvaegylet választmányának elnöke dr. Pesthy Pál bányakerületi felügyelő"! Felhívjuk olvasóink figyelmét a Prot. Árvaházi naptárra is, mely Szabolcsba Mihály főszerkesztő, Gödé Lajos és dr. vitéz Kende Kirchknopf G. E. társszerkesztésében jelent meg a Svlvesz- ler könyvkereskedés bizománvában.
