Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-15 / 2. szám
Szüís Gábor leik. urnák A BUDAI LUTHEH-SZÖVETSÉO EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA Kiadóhivatal: Előfizetős félévre 3 pengő, Felelős szerkesztő ős kiadó Budapest, mely n BUDAI LUTHER SZÖVETSÉG IILAYACS KORNÉL II., Donáti-utca 40. sz. 58141. sz. Budapest, VI., Ó-utca 8. sz. II. emelet 15. posta tnkarék-csekkszómlAJAru küldendő. Telefon: I.lpót 908—83. Főmunkatiirsak: I)r. SZLÁVIK MÁTYÁS, Hr. SZELÉNYI ÖDÖN, l)r. SCÍIINDLEK GYULA. Képmutatás nélkül. A szeretet képmutató* nélkül való — legyen. Itóinul>elleklicz 12. 9—10. Az emberi társadalom fejlődésének szabályait kutatók ősidőktől fogva az örökéletü Krisztus ez örökbecsű gondolatára építik fel elméleteiket. Egymásra hordott eszméik és ezeken nyugvó javaslataik annál tökéletesebbek, ma- radarJóbb erősséget alkotnak, minél pontosal.*- uan ismerték ők fel a krisztusi igazságot, mi nél kevesebbet vettek el vagy tettek hozzá, mikor gondolatszerkezeteik pilléreit megalapozták. Akik pedig az emberek, családok, társadalmak, országok és — ma már mondhatjuk — világrészek sorsát irányították és intézték, minden sikereik romhalmazához annál rövidebb utón érkeztek, minél messzebb távolodtak el cselekedeteikben Krisztus szellemétől. A mai angol irodalom egyik jelese mondja, hogy „sohase volt még olyan ellenségeskedés, amelyet a vérontás elmosott, kiirtott volna!“ A leghatalmasabb Fáraó-birodalom sem azért omlott össze, mert szomszédait és saját polgárait túlságosan kímélte. A gyülölség mibennünk gyökerező érzés, amely önmagunkban okozza a legnagyobb kárt. Testi-lelki munkánkat akadályozza, minőségét megrontja. A kölcsönös gyűlöletről, az egymást üldözőkről pedig találóan mondja az írás: — Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emész- szétek. A bosszúállás vágya, a kielégítést nem ismerő harag, a megtorlásra törekedő ellenséges indulat soha sem vezethet a mi boldogságunkhoz. Valamennyi sikere újabb bajunk bőven buzogó forrásává válik. Amikor pedig minden gyűlöletünknek érvényt szereztünk, körülöttünk mindenkit kiirtottunk, egymagunkban állunk emberi életünk únos-úntig háborgó tengerhez hasonlított útján. Elüldöztük azt. aki a mi vitorlánkat szorgos kézzel igazgatta, elhagytuk kormányunk mindig szerény, sokszor bölcs irányítóját, tengerbe vetettük a bajtársat, aki a viharban szivattyúzta vissza a tengerbe a becsapódott vizet. Nem kerülhetjük el a bajban a szükséget máskép, mint kölcsönös megbecsüléssel; nem vezet ki a romlásból más út, csak a szeretet. Minden érzésünk embertársainkban is érzést kelt. A harag haragot, a félelem félelmet, a szeretet szeretetet fakaszt. A mi segítségünk az olyan szeretet, amely képmutatás nélkül való. Ez ébreszt mi irányunkban is olyan szeretetet, amely őszinte, amelyben magunk és családunk is megbízhat, amelyre nyugalmunkat, jövőnket felépíthetjük. Oh, hiába mutattok Júdás alakjára, aki oly tökéletes szeretetet. aminő Krisztusé volt, árulással viszonzott. Hiszen Péter, aki megtagadta, Júdás, aki elárulta, a Mestert őszintén, képmutatás nélkül szerette és Krisztus szenvedését épen ez fokozta végtelenné, kivételessé. Az igazi szeretet tan meg minket az önbecsülés útján és hozza ellenségeinket a mi táborunkba, ahol nem fenyegeti a képmutató alattomos tőre. Hl. K.
