Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-03-04 / 7. szám
Szüts Gábor leik. urnák V. évi. 1. szám n t apcal, 103« március 4. l.f Villányi-út 1 Éepilrir A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA KIADÓHIVATAL BUDAPEST, IL, DONÁTI-U. 49. II. EM. 15. ELŐFIZETÉS FELÉVRE 3 PENGŐ, MELY A BUDAI LUTHER SZÖVETSÉG 5*141. SZ. POSTAtaKARÉK-CSKKKSZAMLÁJÁRA KÜLDENDŐ FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HLAVACS KORNÉL BUDAPEST. VI, Ó-UTCA 8 SZAA! TELEFONSZAM: LIPÓT 9B8-83 FÖNUNKATARSAK: DR. SZLAVIK KATYAS, DR. SZELÉNYI ÖDÖN ÉS DR. SCHINDLER OYULA Magatok kenyerét egyétek .még serényebbek legyetek és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy békében éljetek, a magatok dolgát végezzétek, a magatok kenyerét egyétek, amint parancsolták és hogy a kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek ... Tesszalonikiakhoz 4: 10-— 12. Egymás megszolgált kenyeréért kiizködö, a nagyobb tisztességért egymást halálba gyötrő, m égis tisztességes kenyérre vágyakozó társainak harci zaja, jajszava az ember életét végig kíséri. Minél nagyobb a veszedelem, minél parancsolóbb a lelkiismeret összetartásra intő szózata, annál kíméletlenebből tör egymásra az ember, annál kegyetlenebből tiporja lába alá az elgáncsoltál, a békés munka hűséges emberét. Nehéz időkön mentünk át. Körülöttünk tombolt, diadalmámorban ujjongott az ezredévi szenvedés után életre vágyódó ország ellenségeinek tábora. A határokon, ott legjobbjaink könnyben ázott, fakeresztes, hatalmas sírdombjain gázolt keresztül. A mi testünkbe mélyesztette, tágította a maga néptelen, térés birodalmát. ís mi egyek vagyunk e szenvedésben? Megtaláltuk már az igaz utat, az együvé tartozó, csonkítatlan, ép Magyar Haza felé? Aki az egyetem kapuját a tudományára szomjas fiad előtt megnyitásra döngeted, feltártad a te gazdag bankod, viruló szövőgyáraid, fényárban úszó kereskedelmi házad munkahelyeihez vivő utat a tudományra féltékeny embertársad becsületes munkára, maga kenyerére só- várgó fia előtt? Aki munkádban elfáradtan »nagyobb kenyérdarabot«, pihenésre egészséges lakást, szorgalmadért megbecsülést követelsz oda öntötted munkádba a legjobb tudásodat, felajánlottad, odaadtad cserébe együttérző szeretetedet? Akinek bőségéért az egész napon át ezren dolgoznak, cserébe odaforditottad megtakarított gondjaidat, teljesítetted hűséges kötelezettségedet az ő jólétükre, gyermekeik éhségének kielégítésére, egészségének megőrzésére? Aki a felfordulások idején a jobbról-balra és ismét vissza törtetők között önfeláldozóan, szilárdan álltái, az agyrémnek hűséget nem fogadtál, kivert áldozatain életveszedelem közt segítettél, a végén, amikor a megtért fiuk megtiportak, hazád megnyugvása, békéje eszedbe jutott, szenvedésedet megadással tűrted? Aki nem láttál tisztán, rémületedben ide-oda csatlakoztál, az utópiának hűséget fogadtál, a nevében Ítélkeztél, az árvízi hajóst életveszedelmei után a magad ruháinak tisztogatásakor bemocskoltad — a végén, amikor te már dicsőséget arattál, megbecsüléseddel öt körülvetted? Munkaasztalához visszavitted? Szenvedéseiért kárpótoltad? Vagy talán tovább botránkozol, amiért sajnálkozott, hogy a Hollánok és Ferry Oszkárok életéért gyenge erejével a hínárba nem ugorhatott? Vagy ma is úgy gondolod, hogy aki a Hollánok, Ferry Oszkárok életéért még a hínárba- lépésre is gondolt, az megvetésre érdemes és munkahelyétől elzavart életre, könyörületes emberek alainizsnás filléreire szoríttassék?... Amikor Krisztus országa felé vágyakozva, c nehéz időkben, bojt szakán vizsgáló szemmel önmagunkba pillantunk, a vezeklésre nem gondolhatunk. Ide hallatszik a szerencsétlen, meg-