Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-03-04 / 7. szám

Szüts Gábor leik. urnák V. évi. 1. szám n t apcal, 103« március 4. l.f Villányi-út 1 Éepilrir A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA KIADÓHIVATAL BUDAPEST, IL, DONÁTI-U. 49. II. EM. 15. ELŐFIZETÉS FELÉVRE 3 PENGŐ, MELY A BUDAI LUTHER SZÖVETSÉG 5*141. SZ. POSTAtaKARÉK-CSKKKSZAMLÁJÁRA KÜLDENDŐ FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HLAVACS KORNÉL BUDAPEST. VI, Ó-UTCA 8 SZAA! TELEFONSZAM: LIPÓT 9B8-83 FÖNUNKATARSAK: DR. SZLAVIK KATYAS, DR. SZELÉNYI ÖDÖN ÉS DR. SCHINDLER OYULA Magatok kenyerét egyétek .még serényebbek legyetek és becsület­beli dolognak tartsátok, hogy békében élje­tek, a magatok dolgát végezzétek, a maga­tok kenyerét egyétek, amint parancsolták és hogy a kívülállók iránt tisztességesen visel­kedjetek ... Tesszalonikiakhoz 4: 10-— 12. Egymás megszolgált kenyeréért kiizködö, a nagyobb tisztességért egymást halálba gyötrő, m égis tisztességes kenyérre vágyakozó társainak harci zaja, jajszava az ember életét végig kíséri. Minél nagyobb a veszedelem, minél parancsolóbb a lelkiismeret összetartásra intő szózata, annál kíméletlenebből tör egymásra az ember, annál kegyetlenebből tiporja lába alá az elgáncsoltál, a békés munka hűséges emberét. Nehéz időkön mentünk át. Körülöttünk tombolt, diadalmámorban ujjongott az ezredévi szenvedés után életre vágyódó ország ellenségei­nek tábora. A határokon, ott legjobbjaink könny­ben ázott, fakeresztes, hatalmas sírdombjain gázolt keresztül. A mi testünkbe mélyesztette, tágította a maga néptelen, térés birodalmát. ís mi egyek vagyunk e szenvedésben? Meg­találtuk már az igaz utat, az együvé tartozó, csonkítatlan, ép Magyar Haza felé? Aki az egyetem kapuját a tudományára szomjas fiad előtt megnyitásra döngeted, feltár­tad a te gazdag bankod, viruló szövőgyáraid, fényárban úszó kereskedelmi házad munkahelyei­hez vivő utat a tudományra féltékeny ember­társad becsületes munkára, maga kenyerére só- várgó fia előtt? Aki munkádban elfáradtan »nagyobb kenyér­darabot«, pihenésre egészséges lakást, szorgalmad­ért megbecsülést követelsz oda öntötted mun­kádba a legjobb tudásodat, felajánlottad, oda­adtad cserébe együttérző szeretetedet? Akinek bőségéért az egész napon át ezren dolgoznak, cserébe odaforditottad megtakarított gondjaidat, teljesítetted hűséges kötelezettségedet az ő jólétükre, gyermekeik éhségének kielégítésére, egészségének megőrzésére? Aki a felfordulások idején a jobbról-balra és ismét vissza törtetők között önfeláldozóan, szi­lárdan álltái, az agyrémnek hűséget nem fogadtál, kivert áldozatain életveszedelem közt segítettél, a végén, amikor a megtért fiuk megtiportak, hazád megnyugvása, békéje eszedbe jutott, szen­vedésedet megadással tűrted? Aki nem láttál tisztán, rémületedben ide-oda csatlakoztál, az utópiának hűséget fogadtál, a nevében Ítélkeztél, az árvízi hajóst életveszedelmei után a magad ruháinak tisztogatásakor bemocs­koltad — a végén, amikor te már dicsőséget arattál, megbecsüléseddel öt körülvetted? Munka­asztalához visszavitted? Szenvedéseiért kárpótol­tad? Vagy talán tovább botránkozol, amiért saj­nálkozott, hogy a Hollánok és Ferry Oszkárok életéért gyenge erejével a hínárba nem ugor­hatott? Vagy ma is úgy gondolod, hogy aki a Hollánok, Ferry Oszkárok életéért még a hínárba- lépésre is gondolt, az megvetésre érdemes és munkahelyétől elzavart életre, könyörületes em­berek alainizsnás filléreire szoríttassék?... Amikor Krisztus országa felé vágyakozva, c nehéz időkben, bojt szakán vizsgáló szemmel önmagunkba pillantunk, a vezeklésre nem gon­dolhatunk. Ide hallatszik a szerencsétlen, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom