Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-12-18 / 42. szám
IV. évi. 41 azént. Budapest, 1927. december 18. r A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉO EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA Kiadóhivatal: Előfizetős főiévre 3 pengd, Felelős szerkesztő ős kiadó Budapest. mely a BIDAI LUTHEK-SZÖVKTSÉG HI..W US KOKNEI 11., Donáti-utca 49. sz. 58141. sz. Budapest, VI., Ó-utca 8. sz. II. emelet 15. posta la ka rők-csekkszn mlájúra k ii Ülendő. Telefon : Llpőt 99S—S3. Főmunkatársak: l)r. SZLAVIK MÁTYÁS, I)r. SZKLÉNYI ÖDÖN, l)r. SÍ HINDEEK GYl I.A. Igazi öröm. Fii. 4.4 Vezekel a világ. A vezeklők sorában — sokszor elkérdezzük, hogy miért — a legelső helyen áll hazánk: széttépve, porig alázottam Es e kétségbeejtő helyzetben is felcsendül az adventi szózat: „örüljetek . . De hogyan örülhetünk, amikor köröskörül még ma is oly nagy a pusztulás, oly sok a rom, amikor nemzetünk jogait féktelen népek a sárba tiporják, az elrablott vidékek magyarjait meggyalázzák, otthonaikat feldúlják. Bármerre nézünk: gond, izgalom, bánat, gyűlölet vagy közöny, sötét árnyékként húzódik meg a sok-sok megpróbáltatáson keresztülvergődő emberek arcán. Öröm helyett tengernyi keserűség és panasz, gyűlölet és zúgolódás tüzének fojtó füstje: szenvedés borít be mindent. S a szenvedés az embert sokszor megvakítja. Elhiteti velünk, hogy megvigasztalódunk, ha ellenségünket is szenvedni látjuk és a lelkűnkben a szeretet is gyűlöletté és gyilkos bosszúvággyá alakul át . . . A bosszú pedig csodálatos fegyver. Mindig önmagunkon ejti a legnagyobb sebet. A bosszú fegyvere üvegkemény és a legelső megpróbáltatásnál elpattan. Elmúlik a bosszú öröme: a fegyver minden apró szilánkja is a mi lelkünket sebzi meg. Tanuljuk meg hát az élettől, hogy az úton, amelyen eddig bolyongtunk, nem kísérhet öröm. Igazi örömhöz más, biztos út vezet: a Krisztus. „Az Ürban örüljetek“, mondja a nagy apostol. Amiként a Megváltó örült szen- vedésiben, úgy mi sem kereshetjük másban örömünket. Csak az áldozatkész, türelmes szeretet világa mellett végzett munkában találhatja meg lelki békességét e megalázott, romok között járó nemzedék. Olyanok vagyunk, mint az elhagyott gyermekek, akikre rágyújtóttá az ellenség a szülői házat. A felgyújtott házban nagybetegen fe- küsznek a siránkozó szülők. Balga tag lenne a gyermek, aki szüleit az égő hajlékban hagyná és az ellenségre rontana. Alattunk is lángol a magyar föld. Segítségünkre vár egyházunk és hazánk. Halált, szenvedést sziszegnek fülünkbe az éles lángnyelvek : a gúny, a megalázás, a kenyértelenség s a többi szenvedés. Meglep a bosszúvágy, de ne vakítson el. Nem programmal, nem képzelt, vagy valódi ellenség kutatásával menthetjük meg az egyházat és a magyar hazát, hanem szent lelkesedéssel, munkás szeretettel A bosszúgondolat elviselhetetlen hosszú sorban árasztja el a küzdő emberekre a szenvedést. Biztos örömöt, jó gyümölcsöt csak az áldozatkész szeretettel végzett munka terefn. Még a szenvedésben is örömét leli, aki attól, vagy azért kapja, akit szive szeret. Egyházunk, hazánk, társadalmunk újjászületéséről is csak akkor beszélhetünk, ha a legtisztább öröm forrása, a szeretet vezérli cselekedetünket. Karácsony közelget. Kutatva járok az emberek között, keresem a tiszta örömöt, a szeretet szent békességét munkájukban, a boldogító reményt a gyűlölet között. Ügy szeretném, ha a szeretet királyának eljöveteli ünnepén, minden evangélikus és minden magyar megértené, hogy csak a szeretet égi tüze világíthatja meg utunkat a boldogító Isten elé! Glatz József.
