Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-12-11 / 41. szám

A BUDAI LUTHEH-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA

Kiadóhivatal:

Rlófisetés félévre 3 pengj,

Felelős szerkesztő és kladő

Budapest.

mely a BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG

iilavAcs köknél

II., Donátl-utca 41). sz.

58141. az.

Budapest. VI., Ó-utca 8. sz.

II. emelet 15.

pos t a t a ka rék - esek k s zá m 1 á J ára k (I Ulendő.

Telefon: Llpót 998—83.

Főmunkalársak : Dr.

SZLÁV 1K MÁTYÁS, Dr. SZELÉNYI ÖDÖN. Dr. S(

IIINDLER GYULA.

Fogadalmi beszéd.

Elmondotta Hüttl Ármin lelkész.

A budai Luther-Szövetség vezetősége ke- gyeletes élezésektől indíttatva, ma emlékünnepet rendez a közelmúlt hetekben elhunyt, nagynevű tagjának, néhai, áldott emlékű dr. \íasz- nyik Endrének és ez alkalommal ünnepélyes bizonyságot kíván tenni szent hivatásáról.

Méltó dolog ma itt, e szent helyen megemlékezni dr. Masznyik Endréről, mert hiszen még alig egy évvel ezelőtt ő is szólt e szent helyen az ő csodálatosan édes, zamatos magyar nyelvén, bölcseségének és tudományának gazdag tárházából drága kincsekkel ajándékozta meg egyházközségünk tagjait a Hegyen épített városban ' közölt jeles írásaiban, mindenkinek szívéhez, leikéhez közelebb hozta az Isten igéjét remek Uj-testamentom fordításával és különösen azzal gyakorolt hatást egész országos egyházunkra, hogy több mint három évtizeden át lelkipásztorokat, igehirdetőket nevelt evangélikus Sionunknak. Én is hálásan vallom magamat az ő tanítványának és tudom, hogy a legtöbben, akik az utolsó évtizedekben e szent gyülekezetnek szolgáltak és ma is szolgálunk az Isten igéjével, az ő tanítása és útmutatása mellett hatoltunk be a mi Üdvözítőnk evangéliomába, ő állította elénk a nagy apostolt, Pált, minden emberi méretet felülmúló nagyságában és ugyancsak ő magyarázta meg nekünk és egész evangélikus népünknek a reformátor Luther munkájának világtörténeti jelentőségét. Egész életének munkássága az Isten országának, a Krisztus egyházának volt szentelve és azért nemes gondolatnak tartom, hogy a Luther-Szövetség éppen az ö emlékével kapcsolatban akarja magát ünnepélyesen kötelezni ugyanerre a szent munkára. Mert a Luther-Szövetségnek, mint minden egyéb egyházi jellegű alakulatnak, nem lehet más célja, mint magának az egyháznak: építenie kell az Isten országát.

A mi evangélikus egyházunk felújította az ősi, apostoli kornak elvét, hogy a Krisztusban hívők, mint Isten gyermekei nem szorulnak Istennél közvetítőkre, papokra, hanem maguk kötelesek Istent még nem ismerő testvéreiket a mennyei Atyához elvezetni. A mi egyházunk hirdeti az egyetemes papság elvét, melyet ré- ter apostol levelében olvashatunk.

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Fényes, gyönyörű, boldogító igazság ez, de az egyénre, az egyházra áldássá csak akkor válik, ha nemcsak, mint elv hangzik el ünnepélyes alkalmakkor, hanem, ha mint mozgató erő él a keblekben és a hívőket istenes munkára sarkalja. Az Ür Jézus sóhoz hasonlítja az ő tanítványait és kérdi, ha pedig a só megizet- lenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem, hogy kidobják és eltapossák az emberek. És ugyancsak az Ür Jézus mondja híveinek: „Ügy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsétek a ti mennyei Atyátokat.“ Az Ür Jézus elvárja az ő híveitől, hogy a tőle