Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-12-11 / 41. szám

Hegyen épitett város

264

1927. december 11.

nyert lelkikincseket nem rejtik a véka alá, hanem szeretettel közlik az ő testvéreikkel és így dicsőítik meg a kegyelem Istenét, ki véget vetett gyermekei nyomorúságának a Jézus Krisztus evangélioma által.

Tulajdonképen minden ev. egyháztagnak Istentől nyert tehetségeinek mértéke szerint részt kellene vennie az Isten országa építésének szent munkájában. Itt nincs különbség férfi és nő, ifjú és öreg között, mert valamennyien a Krisztus szent testének tagjai vagyunk, e szent test gyarapítása, építése Istentől rendelt feladatunk. Sajnos, a mi ev. egyházunkban is vannak olyanok, akik — mintha nem éreznék azt a szent lekötelezést, amit a szép evangélikus név jelent. A Luther-Szövetség azért alakult meg lelkes egyházi vezetők buzdítására, hogy az egyházépítő munkában az evangélikus öntudat ápolásában és erősítésében támogassa az egyház hivatásos munkásait és végezzen el olyan munkákat, amelyeket a gyülekezet lelkészei vagy tanítói nem képesek elvégezni. Erre a munkára ugyan minden egyháztag már az egyházhoz való tartozás, a konfirmáció alkalmával tett fogadalom által is kötelezve van, de mivel nem árt, hogy az ember gyakrabban felidézze magában szent kötelességeit és mivel a Luther-Szövetség tagjai ünnepélyesen fogadalomtétel által ki akarják fejezni azt, hogy átérzik azokat a szent kötelességeket, melyeket az evangélikus név és a Luther- Szövetségi tagság jelent és ezen fogadalomtétel által akarják magukat mintegy felfegyverezni szent munkájukra, mint az egyházközségnek szolgálatra nézve legidősebb lelkészi munkása felkérem a Luther-Szövetség tiszteletre méltó elöljáróit, tisztviselőit, kedves testvéreimet az Ürban, hogy tegyék le kezembe a szent fogadalmat.

A budai Luther-Szövetség tagjai ezután az oltár előtt letették a fogadalmat, amely után Hüttl Ármin hozzájuk a következő szavakat intézte :

— Kedves Testvéreim! Önként, szent fogadalom által, köteleztétek magatokat arra, hogy mint az Ur Jézus követői és követei, lelketek minden erejével iparkodni fogtok arra, hogy az Úr nyomdokaiba lépve evangéliomi hitben, Isten és emberek iránt való szeretetben és hűségben kívántok élni, éltetek példájával másokat is istenes életre fogtok serkenteni, családi hajlékotokat Isten szent templomává avatjátok és ezáltal kívántok szolgálni az egyház, a haza, az emberiség szent ügyének.

— Az Úr Isten áldja meg gazdagon szent lekötele- zéseteket és minden nemes törekvéseteket! Adja néktek a szeretetnek, a hűségnek, az igazságnak, a szolgálatnak lelkét, hogy fogadalmatokat mindenkor híven megtarthassátok. Találjatok a szent munkában igaz örömöt és boldogságát és lássátok munkátok eredményét, a szeretetnek diadalát!

EGYHÁZI ADÓNK BEFIZETÉSÉRE szó lít fel minket egyházközségünk. Egyházi alkalmazottaink, iskolánk tanítótestülete csak akkor kaphatja meg járandóságát, ha egyházi adónkat pontosan fizetjük. Egyházközségünk nem fényűzésre költi bevételeit. Felszólításának tegyünk eleget.

Az evangélikus Kossuth Lajos.

Az egész ország és idegen nemzetek képviselőinek részvétele mellett leplezték le a fővárosban, november 6-án Kossuth Lajos emlékművét. Az ezernyi küldöttség között ott volt a mi magyar evang. egyházunk küldöttsége, az ezernyi koszorú között a mi magyar evang. egyházunk koszorúja is, hogy hódoljon Kossuth Lajos előtt, — necsak a nemzet, hanem az evang. egyház nagy fia előtt is.

Tudjuk jól, hogy Kossuth Lajost nem sajátíthatja ki valamelyik felekezet. Ő az egész nemzeté. De azért mégis természetes, hogy ilyen ünnepélyes alkalomkor a mi evang. egyházunk az édesanya büszkeségével mutat a tényre, hogy ezzel a nagysággal is a mi evangélikus egyházunk szolgálta e hazát. És a mi ev. egyházunk Kossuth Lajossal kapcsolatban ezt kétszeres joggal teheti meg. Ő evangélikus volt nemcsak azért, mert véletlenül annak született, hanem élete végéig tudatosan és meggyőződésből vallotta magát az evangélikus egyház tagjának.

Szülei, különösen édesanyja, az eperjesi vésztörvényszék egyik áldozatának leszármazottja, hitbuzgó evangélikusok. Első tanítója a tállyai evangélikus lelkész volt, aki szellemi és erkölcsi fejlődésére nagyon jó hatással volt. Az eszmék, melyek később lelkesítették, a törekvések, melyeknek életét szentelte, egész tevékenysége, melyet kifejtett, igazolják, hogy az evangélium szelleme hatotta át, amelyet gyermekkorában szívott magába. Erről tények tesznek bizonyságot.

Amikor a múlt század negyvenes éveinek kezdetén szava és fellépése a közéletben már nagy súlyú volt, gondoskodó figyelme a haza mellett egyházára is kiterjedt. Ä Pesti Hírlapban, amelyet ő szerkesztett, az egyház ellen irányuló támadásokat visszaveri, jogait követeli. Vannak levelei, melyeknek minden sora — mondhatni — izzik az egyházszeretettől. Az akkor mutatkozó pánszláv mozgolódásoktól félti egyháza jó hírét és kívánatos szerepét a hazában. Érintkezik és levelezésben áll egyháza vezető embereivel, gróf Zay Károly egyetemes felügyelővel, Kiss János dunántúli szuperintendenssel és másokkal. Részt vett gyűléseken, tárgyal egyesekkel, az eszmének rendelkezésre bocsátja lapját, szolgál tanácsokkal, szóval és írásban lelkesít és agitál és minden fáradozásával oda törekszik, hogy egyházát kiemelje az elnyomott helyzetből, amelyben volt. Amikor pedig azt véli megállapíthatni, hogy a két protestáns egyház jogait sikeresebben védheti, jövőjét jobban biztosíthatja, ha összeforr, mint, hogyha külön-külön halad, a két egyház egyesülésének, uniójának lesz gróf Zay Károly mellett egyik leglelkesebb szószólója.

Ez időbe esik, hogy Kossuth Lajos családot alapít, de a pesti róm. kath. plébános, tőle