Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-11-20 / 39. szám
1 A BUDAI LLTHER-SZÖVETSÉO EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA Kiadóhivatal: Előfizet*'« félévre 3 pengő, Felelős szerkesztő *'« kiadó Budapest. mely a BI DAI LITHKK-SZÖVKTSÉO HI.AY.4CH KÖKNÉL II., Donáti-utca 40. sz. 5K141. Hz. Budájáét, VI., o-utra 8. sz. II. emelet 15. postalakarék-rsekkszómliíjára küldendő. Telefon: Lipót 008—83. Főinunkatűrsak: l)r. SZILVIK MÁTYÁS, I)r. HZ ELÉN YI Or. Ht’HINDLEK OVI LA. Élet és pusztulás. Zsolt. SO. Mindenfelé a pusztulás vet sötét árnyékot a hervadó életre. Nemcsak a fák levelét csípte meg a dér s nemcsak az utcákon süvölt a fagyos őszi szél, hanem lelki életünkre is ráborult az ősz. Egy esztendő int ma búcsút, az egyházi év utolsó vasárnapja van. Ha visszatekintünk a túlsó part felé, szivünket fájdalom fogja el. Megint sok volt a csalódás, a bánat, a kiábrándulás: megfagyott tervek és remények maradtak a vándorút mentén. Gyönge hajónkat ma is fagyos szélvész hányja: a gyűlölet viharja támadt reánk. Bizony, bizony az emberek életében is van őszi hervadás. Egyházunkra, nemzetünkre is ráborította súlyos ködét. Megháborodtunk, Istenünk, mert elfordítottad orcád, bűneink miatt. Erről beszél ma sok könny, sok megtört tekintet, nem egy éhezve verejtékező, dolgozó magyar, erre mutat reá társadalmunk sok-sok fájó sebe és a gyűlölet, az önzés fagyos szele, mely a szeretet és a hit hervasztásával mindezt előidézte. A lelkek erdejének borzalmasan fenséges, lehangoló őszi szinpompája ez . . . De az alkony után eljő a virradat. Kibocsátja Isten az ő lelkét és megújítja a föld színét. Az ősz, mely nem létet lehel, a megújulás csiráját hordozza magában. Isten lelke ott munkálkodik a pusztuló avar közé hullott legapróbb szürke magvacskában is. S ime, siri csöndben uj élet bontakozik az avar között... Testvérem, tudd meg, hogy a verejtékes, kitartó munkában eltöltött élet olyan, mint a termőfoldbe hullott mag: uj élet gyökerét bocsátja a munkás emberi lélekbe. Ha sorsodat nem érted, ha fáj az élet, gondolj az elvetett magra: hogyan kell annak uj életre átmennie. Ne csüggedj, hanem Istenijén bizó hittel hozd meg a szükséges áldozatot, áldva a Mindenhatót, aki megmutatja a természetben is a feltámadás örök törvényének titkát. Hiszen látjuk, hogy ami nyáron csillog, — mint e világ hiú ragyogása — az az enyészeté, elpusztul, elsöpri az ősz; de ami oly semmitmondó, szerény külsőben tűnik szemünk elé: a mag, a verejték, a néma küzdelem, az feltámadást terem! . . . Feltámadás az egyszerűségre vár, az egyszerű magra s az ékeitől megfosztott fákra. Olyanok ezek, mint megannyi néma küzdelem, diadalmaskodnak, mert Isten által adott hatalmas törvények számukra a megújulást biztosítják. Emberi erő elégtelen lehet, emberek gyújtotta tűz kialudhat, de az isteni szikra, az élet összhangja nem aludhat ki soha, mert az örökkévaló. Aki gyújtotta, gondját is viseli. Életünkből a hit, remény, szeretet, a béke, a megnyugvás lángja örökre el nem tűnhet, mert Isten gyújtotta a boldogság tüzét. Az emberi gyarlóság hamvaszthatja azt, időnkint bevonhatja a hit izzó parazsát a keserűség, a csügge- dés, a hervadás szürke hamvával, de ilyenkor mindig jő egy-egy szellő, szél, vagy vihar: kisebb, vagy nagyobb megrázkódtatás és a parázs újra gyújt és újból fellobog a szivekben a béke, a megnyugvás világitó fénye. Életünkben itt van vihar, a megrázkódtatás: mintha elfordult volna tőlünk a Mindenható. A szenvedés, a kiábrándulás, az emberek tömegét dermesztő, vad stivöltéssel járja át, de
