Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-10-23 / 35. szám

rv. évf. 35. szám.

Szüts Gábor leik. urnák

Budapest, 1927. október 23.

A BUDAI LlIFHER-SZÖVETSf.ö EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA

Kiadóhivatal:

Előfizetés félévre 3 |ietigő,

Feleli« szerkesztő és kiadó

Budupest.

mely a BUDAI EI THER SZÖVETSÉG

HLAVACS KORNÉL

II., DonAtl-utca 40. sz.

581II. sz.

Budapest, VL, ó-utca 8. sz.

II. emelet 15.

postutnknrék-esekkszúniláJAru küldendő.

Telefon: Lijkit 008—83.

Főmunkatársak: I>r. SZL.tVIK MÁTYÁS. I>r. SZELÉNYI ÖDÖN, l)r. SUIINMEK GYULA.

Dr. Masznyik Endre koporsójánál.

Elmondotta: dr. Raffay Sándor.

Gyászoló gyülekezet! Szeretteim az Urban!

Ennek a megszűnt földi életnek, melyet e szomorú koporsónál elbucsuztatunk, dr. Masznyik Endre életének törvényét, az ő kedves apostolának, Pál apostolnak eme szavaiban találom feljegyezve:

— Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy' már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus (Fii. 3.’3.)

*

Jubileumra készültél, Masznyik Endre és mi csakugyan jubileumra gyülekeztünk ma a koporsódhoz. Testben ugyan már nem veszesz részt ebben az ünneplésben, de mi, akik hisszük a lélek halhatatlanságát és örök életét, mi tudjuk, hogy te most itt vagy közöttünk.

És én hiába szabadkoztam attól a nehéz feladattól, hogy egy örökös munkában eltöltött érdemes élet méltatásával terheljem a lelkemet, ime, most mégis rám hárul a tisztes, fájdalmas kötelesség, hogy nemes ideálok szolgálatában lefolyt életed képét megfessem.

Igaz, hogy ezt az életet majdnem a csendes tiszaföldvári evangélikus parochia nád- födeles hajlékától kezdve mind máig ismertem. Ismertem ennek az életnek ideáljait és csalódásait, örömeit és bánatait, reménységeit és lemondásait, vigasztalásait és fájdalmait egyaránt. Sőt azok jórészének, mint tanítvány és

mint pályatárs, nemcsak szemlélője, hanem osztályosa is voltam.

Mert most én is jubilálok. Éppen ebben az esztendőben negy ven esztendeje, hogy tanítványodul a lábaidhoz ültem, dr. Masznyik Endre! Később pedig tizenhét esztendőt át melletted ültem a tanári széken, mint küzdelmeid, munkád, lélekemelő törekvéseid egyik osztályosa. Jubiláljunk hát együtt. Én még itt e földön, mint annak vándora, te pedig ott fönt az egekben annak boldog társaságában, akinek titkait feszegetted és akinek igazait megismerni és megismertetni igyekeztél. Az Ur nagy apostolának, Pálnak a lelkén keresztül vágytál megismerni az Isten titkait és az Ur leghívebb és legnagyobb szolgájának, Luthernek a lelkén keresztül igyekeztél az Isten igazait magadévá tenni.

Egész életed ebben az istenes munkában emésztődött fel. És én, de nemcsak én, hanem összes tanítványaid és pályatársaid, akik akár itt állanak most a koporsód körül, akár messziről gondolnak most reád hálás kegyelettel, az őszinte elismerés tisztességadásával teszünk vallást Isten és emberek előtt, hogy te, mig a földön éltél, a munkának fanatikusa voltál. Ug^ is ismertelek meg 40 évvel ezelőtt a munkában való elmerülésedben. Mikor egy szép, verőfényes őszi reggelen bekopogtattam szobád ajtaján és jelentkeztem tanítványodul, kora hajnaltól kezdve boncolgattad már az Ujtestamentom görög szövegét és csodálkozva néztél fel reám, mondván: „Észre sem vettem, hogy már eny- nyire előrehaladt az idő!“ Mert te a munka gyönyörűsége mellett mindenről meg szoktál feledkezni. Neked a munka az életed igazi bol