Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium

Alsó osztályok története

9 társai is így tesznek-e. Valami megmagyarázhatatlan félelem lappang benne, hogy őt valahogy félrevezették, hogy nagyon ügyetlenül visel­kedik, hogy mindjárt kidobják és a többiek nevetni fognak rajta. Leg­szívesebben elfutna és itt hagyna mindent: de félelmében még a fejét sem meri megmozdítani. Olyan valószerűtlen itt minden, hogy nem is csodálkoznék, ha hirtelen az egész nagy durranással köddé válna. Nem érti, mi történik körülötte, rémülten figyeli a bácsit, aki mindjárt beszélni fog. És ekkor megszólal Kerecsényi tanár úr. Kedvesen, közvetlenül beszél. A gyerekek ámulva hallgatják. Imponál nekik, hogy minden szavát értik, hogy ez a komoly felnőtt is leereszkedik hozzájuk. Kezdik magukat otthonosan érezni. Kerecsényi tanár úr elejt néhány tréfás mondatot. Pillanatnyi felzúgó kacagás. Talán ugyanebben a percben pattan fel az ,,á“-ban Csernák tanár úr a katedrára és elkezd tréfál­kozni. A feszültség megoldódik. A fiúk látják, hogy van már egy ember, aki, bár hivatalánál fogva a komoly tanár urak társaságába tartozik, de meg tudja őket érteni és velük tart. Jókedvűen, zsibongva, fesztelenül tódulnak ki a kapun, melyen az előbb még ijedten, lábujjhegyen jöttek be. Gimnazisták lettek . . . * * * Elsőben és másodikban még voltak osztályfőnöki órák. Ezeket min­denki nagyon szerette, nemcsak azért, mert nem kellett rá készülni, de rendkívül érdekes dolgokról volt szó. Közösen, szinte családi közvetlen­séggel tárgyaltuk meg az elsős és a másodikos diák problémáit; máskor meg nagyobb fegyelmi ügyeket bonyolítottunk le. De ez is csak ilyen kedélyesen történt: az osztályfőnök úr gyakran megkérdezte a mi véle­ményünket, hagyott hozzászólni az esethez. Azután megállapította az elvi igazságot, és ezzel végétért az „ügy”. Ha pedig súlyosabb volt a helyzet, akkor is megúszta a deliquens néhány haj húzással. Ahány osztályfőnök — annyiféle fegyelmi büntetés. Az „á”-ban például negyedikben Sárkány tanár úr lett az osztályfőnök. Működésének az lett az áldásos eredménye, hogy ebben az évben mintegy 50°/o volt az „osztályfőnökik“ arányszáma, vagyis körülbelül 25-en kapták. Akár­milyen jelentéktelen ügy fordult elő, a legszigorúbban büntetett. De nem vesztegette drága idejét a bűnösség megállapítására: a statáriális rend­szernek volt híve. A bűnöst, sértettet, tanút, jelenlévőt és mindenkit, akinek bármi köze volt a dologhoz, egyformán megbüntetett. Ugyanebben az évben a „b”-ben is sűrűn hullottak a beírások és osztályfőnökik. Remport tanár úr azonban csak félévkor vette át az osz­tályt és így nem sikerült a „termelést“ 15 osztályfőnökin túl fokozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom