Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
Alsó osztályok története
9 társai is így tesznek-e. Valami megmagyarázhatatlan félelem lappang benne, hogy őt valahogy félrevezették, hogy nagyon ügyetlenül viselkedik, hogy mindjárt kidobják és a többiek nevetni fognak rajta. Legszívesebben elfutna és itt hagyna mindent: de félelmében még a fejét sem meri megmozdítani. Olyan valószerűtlen itt minden, hogy nem is csodálkoznék, ha hirtelen az egész nagy durranással köddé válna. Nem érti, mi történik körülötte, rémülten figyeli a bácsit, aki mindjárt beszélni fog. És ekkor megszólal Kerecsényi tanár úr. Kedvesen, közvetlenül beszél. A gyerekek ámulva hallgatják. Imponál nekik, hogy minden szavát értik, hogy ez a komoly felnőtt is leereszkedik hozzájuk. Kezdik magukat otthonosan érezni. Kerecsényi tanár úr elejt néhány tréfás mondatot. Pillanatnyi felzúgó kacagás. Talán ugyanebben a percben pattan fel az ,,á“-ban Csernák tanár úr a katedrára és elkezd tréfálkozni. A feszültség megoldódik. A fiúk látják, hogy van már egy ember, aki, bár hivatalánál fogva a komoly tanár urak társaságába tartozik, de meg tudja őket érteni és velük tart. Jókedvűen, zsibongva, fesztelenül tódulnak ki a kapun, melyen az előbb még ijedten, lábujjhegyen jöttek be. Gimnazisták lettek . . . * * * Elsőben és másodikban még voltak osztályfőnöki órák. Ezeket mindenki nagyon szerette, nemcsak azért, mert nem kellett rá készülni, de rendkívül érdekes dolgokról volt szó. Közösen, szinte családi közvetlenséggel tárgyaltuk meg az elsős és a másodikos diák problémáit; máskor meg nagyobb fegyelmi ügyeket bonyolítottunk le. De ez is csak ilyen kedélyesen történt: az osztályfőnök úr gyakran megkérdezte a mi véleményünket, hagyott hozzászólni az esethez. Azután megállapította az elvi igazságot, és ezzel végétért az „ügy”. Ha pedig súlyosabb volt a helyzet, akkor is megúszta a deliquens néhány haj húzással. Ahány osztályfőnök — annyiféle fegyelmi büntetés. Az „á”-ban például negyedikben Sárkány tanár úr lett az osztályfőnök. Működésének az lett az áldásos eredménye, hogy ebben az évben mintegy 50°/o volt az „osztályfőnökik“ arányszáma, vagyis körülbelül 25-en kapták. Akármilyen jelentéktelen ügy fordult elő, a legszigorúbban büntetett. De nem vesztegette drága idejét a bűnösség megállapítására: a statáriális rendszernek volt híve. A bűnöst, sértettet, tanút, jelenlévőt és mindenkit, akinek bármi köze volt a dologhoz, egyformán megbüntetett. Ugyanebben az évben a „b”-ben is sűrűn hullottak a beírások és osztályfőnökik. Remport tanár úr azonban csak félévkor vette át az osztályt és így nem sikerült a „termelést“ 15 osztályfőnökin túl fokozni.
