Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. Budapest 2000.
Békesség az Olvasónak! Immár 212 esztendeje, hogy evangélikus iskolai oktatás kezdődött Pesten. Szépen emelkedő pályaívét közel négy évtizedre ugyan megszakította a nemzetellenes, istentagadó kommunista rendszer, de annak bukásával újraéledt, újra virágzásnak indult a két budapesti gimnázium. Előbb a Fasor, majd három évre rá a Deák tér is kitárta kapuit az evangélikus iskolában tanulni kívánó gyereksereg előtt. Ha a folytonosság nem is szakadt volna meg, akkor sem ugyanaz a világ lenne iskoláinkban, mint az államosítás előtt. Más társadalmi és gazdasági helyzet, más elvárások és más kihívások. Nem folytathatjuk ott, ahol elődeink abbahagyni kényszerültek. De állandóság is van: legalább két dolgot hadd említsek meg. Az első az, hogy a gimnáziumnak mint oktatási formának a legnemesebb, legértékesebb hagyományait akarjuk követni. Ez pedig a sokoldalú, általános műveltség, ami lehetővé teszi a sokirányú továbbtanulást, kibontakoztatja a teljes emberséget, felkészít az egész életen át történő tanulásra, szellemi önállóságra, változásra való képességre. Ellene vagyunk minden szakbarbárságnak, színvonaltalanságnak. Nem kecsegtetjük tanulóinkat azzal, hogy játszadozással, szórakozással is tudnak eredményt felmutatni. A tanulás munka, sokszor nagyon is keserves, de hitünk és tapasztalatunk szerint megéri. A másik, amiben ragaszkodunk hitvalló elődeink örökségéhez, és ez a fontosabb, az evangélikus egyházhoz való szoros kötődésünk, a fundamentum, amire ők is, mi is építettünk: a kőszikla, Jézus Krisztus. A hitet természetesen nem (csak a hittant) lehet tanítani, de a legkülönbözőbb alkalmak teremtésével, gyülekezeti kapcsolatok építésével, szeretet-szolgálati lehetőségekkel és mindenekfelett példamutatással próbáljuk meg növendékeinket az O keze alá terelgetni. Más formában újjáalakult gimnáziumunk nyolcadik tanévében éppen ideje, hogy örömmel és szeretettel útjára bocsássuk ezt a kis könyvet, hogy diákjaink és minden érdeklődő megismerhesse múltunkat, elődeinket, büszkeségeinket és példaképeinket. A folytonosság negyvenéves megszakítása nem jelentett gyökértelenítést, a más formában való újjászületés nem a múlt megtagadása. Ezt az újabb iskolatörténet fogja bizonyítani, ami majd egy emberöltő messzeségéből fog visszanézni a mi munkánkra, örömeinkre és nehézségeinkre. Isten áldását kérjük az Olvasóra és az iskolára. Schulek Mátyás 5
