Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS. A német nemzetiségi kisebbségi kérdést, a magyarországi németségnek az őslakó magyarsághoz való hagyományos jóviszonyát mindkét oldalon csak az fogja a történeti és ethikai igazságnak megfelelően és megnyugtató módon elbírálni, aki tudja, hogy az isteni gondviselés intézkedése folytán hogyan kapcsolódott bele a bevándorlottak sorsa és élete a számtalan megpróbáltatást látott magyar nemzet és haza sorsába és életébe. E történeti ismeretnek a gyarapításához kíván hozzájárulni e kis munka, melynek tárgya a hesszeni protestáns németség bevándorlása Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század elején. Azonkívül szolgálatot kíván tenni e kis munka azoknak, akik Tolna vármegye történetével foglalkoznak s némi történeti alapvetés óhajt lenni a tolnamegyei német nyelvjárások kutatói számára. A hesszeni protestáns, főként evangélikus vallású németségnek a szóban forgó területre való bevándorlása, gyülekezetekké s községekké való szervezkedése külön érdekes fejezetét alkotja ama nagy bevándorlási mozgalomnak, amely III. Károly (mint német-római császár VI. Károly) király telepítési tevékenysége folytán indult meg Németország egyes vidékeiről a törökök által pusztán hagyott magyar tájakra s amely bevándorlás legtömegesebb a XVIII. század 2.- évtizedében volt. Ennélfogva mindaz, amit el fogunk mondani, beletartozik ugyan a XVIII. századeleji német bevándorlás általános történetébe, azonban a címben megjelölt tárgyra vonatkozólag rendelkezésre álló hazai és németországi források egyrészt lehetővé, a betelepülés sajátos körülményei másrészt indokolttá teszik annak az általános településtörténettől függetlenül való tárgyalását és feldolgozását. A munkánkban foglalt állítások alapjául szolgáló forrásokat mindenütt pontosan megjelöltük, ami által lehetővé tettük a közölt adatok pontos ellenőrzését. A rendelkezésre álló források