Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.
Győri templomok
35 kor nem tud várni az ember arra, hogy a gyülekezet elérje a szabad vallásgyakorlattal való élésre képesítő érett férfiúságot. A másik lelkész Freytag Mihály volt. 1783. aug. 4.-én szentelték fel Nemesdömölkön. Csendes, szerény ember, aki öt esztendő után meg is halt. A fatemplom kántora, Zathureczky Sámuel, kinek arcképe is megvan iskolánkban s akinek kilenc éneke van énekeskönyvünkben. Máig is minden vasárnap használatos felálló énekünk is ő tőle való. A fatemplom életéről szeretnék még valamit elmondani. Egy érdekes kis füzete van levéltárunknak erről. Ráth Mátyás kézirata. Három istentisztelet van benne leírva: amit először tartottak a fatemplomban, amit utoljára tartottak a fatemplomban és amit először tartottak itt ebben a templomban. Három érdekes drága emlék. Az ember szinte szerette volna ma e helyett az előadás helyett inkább elénekelni Zathureczky pár énekét és felolvasni ezeket a prédikációkat. Ha behunytuk volna szemünket, visszavarázsoltuk volna egészen a multat. így csak pár dolgot olvasok fel belőlük. Ezek a beszédek azt mutatják, hogy ez a gyülekezet akkor a lelki éhség és szomjúság idejét élte. Tudjátok, mi volt az első mondat az első igehirdetésben? „Harmincnégy esztendőnek és hét hétnek eltelte után ma gyülekeztünk először össze, a végre, hogy az egy mindentudó és mindenható Istent közönségesképpen dicsérjük." Érzitek, hogyan számolták a napokat? Nem körülbelül határozták meg, hogy meddig nem lehetett istentiszteletet tartani. Kiszámították hétre és napra. Mint a kisdiák, aki számolja a napokat, hogy mikor lesz már karácsony. A fatemplom igehirdetésében azután felcsendül az öröm szava is: „E mai naptól fogva költséges, bajos utazás és hivatalos munkánknak hátramaradása nélkül gyakorolhatjuk vallásunkat". Aki ismeri azokat, akik jártak a zajló Dunán át Pataházára, mentek hóban, fagyban Tétre, Felpécre, Enesére, hogy templomba mehessenek, az kicrzi ebből a mondatból az öröm szavát. Természetes, hogy a fatemplom igehirdetésében a hála szava a vezérszólam: „Jusson eszünkbe, — mondja Ráth, — hogy a mi megholt szüleink s atyánkfijai ezt a szerencsét óhajtva óhajtották s várván várták, de meg nem nyerhették. Esmérjük meg tehát ezen jótéteménynek betses voltát, melyet az Isten ingyen s érdemünk felett való kegyelmessége közlött mivelünk." Ezenkívül hálát ad Istennek azokért a kijelentéseiért, melyekkel a templomnélküliség 5*
