Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 2. A mezőberényi évek (1802—1834)

további létét biztosították. Ez az adakozási kedv a következő évek során csak erősödött s egyik biztositékává lett a gimnázium fennmaradásának a szarvasi évek alatt is. Ámde a fenntartásnak ez a módja mégsem lehetett az a szilárd alap, amelyre épiteni lehetett. A vezetők tehát már az első években oly ingatlan szerzésére törekedtek, melynek birtoka ellensúlyozhatná az adakozási kedvnek a jövőben esetleg mégis bekövetkezhető ingadozását. írásbéli kérésükre Wenckheim báróné 1805-ben malomépités céljaira telket adományozott s szinte írásban jelentette ki, hogy a felépitendő iskolai malom jövedelméből őt illető földesúri hasznot évről-évre az iskola javára forditja. Az első állandó alap létesítését nyomon követte az első állandó iskolai épületé. Az 1806. évi egyházmegyei gyűlésen Major Pál uradalmi intéző felolvasta Wenckheim báróné levelét; ebben jelentette, hogy Oertel lelkésznek eddig is iskolahelyiségül használt magánházát megvette s azt hajlandó ugyanazon árban, igen kedvező fizetési föltételek mellett eladni az egyházmegyének. Ebben az épületben folyt a tanitás 1828-ig. Akkorra főleg a tanulók számának szaporodása miatt uj épület emelése vált szükségessé; 3829-re 7725 frt. 28 kr.-nyi költséggel, az intézet meglehetős anyagi megterhelésével ez is elkészült. De amint erről özv. Wenckheim Józsefné, az uj, katolikus vallású földesuraság értesült: okiratban jelentette ki, hogy a gimnáziumot az ő részéről terhelő mindennemű követeléseit megsemmisítette. A Wenekheim-család mellett az iskolának legnagyobb anyagi jóltevői voltak mindenkor a fenntartó egyházmegye esperesei, igy Szimonidesz János, utóbb az áldozatkész Machula Gábor, meg Podmaniczky János egyházmegyei felügyelő. Buzgóságuk meg is termette gyümölcseit, az intézet évről-évre láthatóbban haladt a konszolidáció utján. A létezés anyagi feltételei lassanként biztos alapokká erősödtek; a malom évenként átlag 800 forintnyi jövedelmet hozott; az egyházak, lelkészek, tanítók s más, magukat évi illeték fizetésére kötelezők krajcárjai 700 forintra emelkedtek; 1831-ben Sexty György tótkomlósi lelkész özvegye 1000 forintot hagyományozott. Ezen és más hasonló biztosított jövedelmeken kívül évenként gyűjtés utján is befolyt 2—300 frt. s mindezt kiegészítette a tanulóktól a tanárok által beszedett tandíj, melynek egy része — pedagógiailag eléggé nem helytelenithetően — a tanárok fizetésének kiegészítését képezte. Manapság, amikor hasonló intézményeknek szilárd támasztékai vannak, ell sem hinnők, hogy a mezőberényi iskola már kezdő éveiben is nemcsak hiánnyal nem dolgozott, de — mint az alábbi kimutatás igazolja — évről-évre fölösleggel zárta számadásait.