Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)
II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok
A tanitás módszere: a tanárok „A gimnáziumi oktatásnak terve — írja Domanovszky Endre — lehet hiányos, lehet a tökélyt megközelítő, fődolog marad mindenkor a tanárnak egyénisége, tanitói ügyessége és modora." Amikor iskolánk egykori, illusztrisz tanárának irányelvét a következőkben alkalmazandó rendszerünk kiindulásává tesszük: a legnehezebb feladattal próbálkozunk. Minden egyes tanár esetében egy-egy módszer után kutatva, az esetek túlnyomó részében cserbenhagynak a források. Az utolsó ötven-hatvan év tanári módszereire nézve ugy-ahogy még csak meg lehetett szólaltatni élő-forrásokat.* A többire azonban kénytelenek vagyunk beérni azzal a következtetéssel, amit egy-egy tanár tanulmányaiból, foglalkozási köréből, vagy a reá gyakorolt különféle hatásokból vonhatunk. A százharminckét év alatt itt mtiködő száztizenhét tanár tanitási módszere történetében két főkorszak alkotható. Az elsőben a tanárok működésén többnyire theológiai végzettségük s annak legtöbbszöri következményekép a németországi hatás vonul végig; a másodikban a szakszerű didaktikai képesítés és előirt módszerek betartásának állatni ellenőrzése. Hogy a kettő közül az elsőnek tanulmányozása tanulságosabb, ez a dolog természetéből következik: és minthogy ezenkívül még élő, vagy csak a közelmúltban szerepelt tanárok didaktikájának ismertetése esetén könnyen hatásköri összeütközéssel vádoltathatnánk: elvül állítjuk fel csak a már történetivé lett tanszemélyzet oktatói munkásságának vázlatos ismertetését. Vállalkozásunk újszerűsége szolgáljon mentségéül a fogyatékosságoknak. Skolka András (1802—1808), a gimnázium első tanára és igazgatója, amint irodalmi munkásságából megállapíthatjuk, sokoldalúan képzett, német egyetemeket látogatott, pedagógiai és didaktikai kérdésekkel tudományosan foglalkozó tanférfiu volt. Tanulmányai nem egy szaktudomány körében mozogtak. A Zeitschrift für Ungarn cimü és más folyóiratok gazdasági, földrajzi (különösen az Alföldre vonatkozó) cikkeit közölték; önálló munkái is jelentek meg. Mezőberényben majd minden tantárgyat tanított; legnagyobb szeretettel a természetrajzot. Módszere szemléltető vo'lt. A tárgyalandó állatokat, növényeket, mint ügyes rajzoló, maga is lerajzolta s tanítványaival is lerajzoltatta. A tanulókkal gyakran rendezett botanizáló kirándulásokat. Egyénisége kedves, megnyerő volt; tanártársai munkáját irányította s tanulmányi ügyekben gyakran tartott értekezleteket. Tanártársai közül Dobrowodszky János <1802—3?) és Proco* E helyütt mondok köszönetet Saskó Samu, Shajchó Mihály, Sárkány Imre és Uhrin Károly uraknak adataikért.
