Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 3. Áthelyzés Szarvasra. Az iskola hanyatlásnak indul (1834—1843)

csak 15—16 krajcáros húsárakról beszél. Nem is a megélhetés nehézsége, de a tanár állásának más állásokkal szemben a fizetés által való megkülönböztetése volt az a körülmény, melyet az iskola színvonalának emelése érdekében okvetlenül ki kellett küszöbölni. Mert ez a fizetés-megállapítással tett társadalmi rangosztályozás okozta, hogy a mezőberényi tanárok oly nagy százaléka menekült mezőberényi katedrájáról jobb megélhetés, magasabb pozició felé. A mezőberényi évek történetének másik jelemvonását éppen az ezen okok miatt való gyakori, nem természetes személyi változások képezik. Nem a tanár halála, vagy elöregedése, de jobb állás kedvéért való lemondása okozta a feltűnően sok személyi változást. Ez volt az esete mindjárt Skolka Andrásnak, az intézet éltető szellemének, a rajongó pedagógusnak, aki 1808-ban katedráját mégis elcserélte az ujverbászi parókiával. Vele együtt miiködő tanártársa, Dobrowodszky János leköszönt, mert mint mezőberényi néptanító kényelmesebb megélhetést talált. Néptanítóságért hagyta ott tanári állását Klinovszky Mihály és Delhy Márton is. 1817-ben egy évi működés után lelkészi állás kedvéért távozott Abaffy Dániel, ugyanazért Boszy Mihály, 1829-ben Jankovich János. 1833-ban Tomasek Pál mezőberényi katedráját a lőcseivel cserélte el. A harminckét év alatt Mezőberényben működő hivatásos tanároknak mintegy a fele vált meg jobb állás kedvéért katedrájától! 3. Áthelyezés Szarvasra. Az iskola hanyatlásnak indu', (1834—1843). Ugyanazon időben, amikor az esperesség hivatalosan is megállapította, hogy az intézet elég jó anyagi helyzetben van, a fentebb emiitett változási folyamat már végbement a vezetőség leikében. Az iskola kinőtte már magát eredeti sziik keretéből. A harminckét évi fennállás, a tanulóság számának szaporodása, soksok nehézség könnyed áthidalása észrevétlenül megérlelte a lelkeknek azt a berendezettségét, hogy a színvonal minden tekintetben való felemelésében keressenek további célokat. A tanulói létszám emelkedése tágasabb, a pedagógia követelményeinek is megfelelőbb helyiségeket kívánt; a taneszközök szegényesek voltak; a tanitási munka nyugodtságát a folytonos tanár-változások kiküszöbölésével biztosítani kellett. Ezek a kérdések foglalkoztatták a vezetőket akkor, amikor egyébként a régi jövedelmekkel a régi állapotok fenntartása biztosítottnak látszott. Ezzel párhuzamosan Szarvas városában mozgalom indult meg az intézetnek Szarvasra való áttelepítése érdekében. Kié volt itt az első szó? A földesúré, vagy az alább megnevezett városi előkelőségeké? E kérdést bizonyossággal eldönteni nem áll módunkban. Azok az adatok, melyek szerint Simon Sámuel esperes, Hellebranth János szarvasi főjegyző és Boczkó Károly járási főszolgabíró tárgyalni kezdtek Bolza József gróffal és őt egyenesen felkérték a nagylelkű felajánlásra, nincsenek kiegészítve annak