Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 35 — katholikusok foglalták el. 1778-ban a csurgói hivek lélekszáma a környékbeliekkel együtt 147 volt. (Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 326.; Várpalotai gyül. tört. 7. 1.) Őskü (Eskü) keletkezését az 1903. évi egyetemes névtár 1672-re, a gyülekezet története (az ehm. levéltárban) pedig 1696-ra teszi. Mind a kettő téves. A gyülekezet 1721-ben keletkezett s első lelkésze, Raksányi György (1721—1748-ig) mindjárt az első évtől kezdve anyakönyvet is vezetett. Károly István esperes 1737-iki feljegyzésében szerepel az ösküi lelkész fizetése is. Mezibrodszkyról azt mondja az 1792. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv, hogy mint rector jött ide „az öreg" s „második prédikátor ab anno 1748" (1792-ig). 1753-ban a vármegyét is foglalkoztatta az az eset, hogy egy „V. J. ágoston vallású feleségét a plébános akarván eltemetni, azt azonban a lutheránusok nem engedték". Még 1755-ben és 56-ban is folyt erre vonatkozólag a tanuvallatás. (Veszprém várm. levt. XIV. köt. 1028, 1031, 1034. sz.) A gyülekezet tanítói voltak: Záchon Márton (1721—34-ig), Lányi Pál (1734—44-ig), Lonszkai Márton (1744—47-ig), Raksányi Mátyás (1748—61-ig), Zatureczky Dániel (1762—65-ig), Piringer Dániel (1765), Bacsúr Pál (1767—68-ig), Johanni Márton (1769—72-ig), Mezibrodszky Pál (1772— 1781-ig). (Gyülek. tört.; Ehm. levt. V. 2, 4. 1.; Payr: Eht. eml. I. 321, 374, 376. 1.) Veszprémből 1732—33-ban 40—47 család a közeli Vámosra járt ki istenitisztelet tartása végett, a nagyvázsonyi lelkész prédikációjának meghallgatására, kinek fizetéséhez is hozzájárultak bizonyos összeggel. A veszprémi evangélikusok tehát Nagyvázsonyhoz tartoztak, de úgy, hogy sem a vázsonyi lelkész nem jöhetett Veszprémbe, sem a veszprémiek nem mehettek Vázsonyba. 1733-tól 1783-ig Öskühöz csatlakoztak a veszprémiek; közben, 1778-ban pedig a várpalotai templomépítési folyamodványban szerepel a gyülekezet 147 lélekszámmal. 1748-ban a veszprémi lutheránusok ellen az oratóriumnak építése, istenitisztelet tartás és temetés érdekében tiszti vizsgálat tartatott a vármegye részéről. (Várm. lt.) A veszprémi gyülekezet sem az 1725-iki, sem az 1750-iki, sem pedig az 1786. évi névtárban nem szerepel; csak a türelmi rendelet után kezd szervezkedni. Hogy ebben a korszakban a protestánsok itt is üldöztettek, annak bizonysága az egyetemes levéltárban (I. a. 19, 3.) levő latin irás, mely azt igazolja, hogy Droher Jánostól (evang.) és Balai Jánostól (ref.) a Veszprémben való lakhatási jog vallásuk miatt 3*