Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 36 — tagadtatott meg 1769-ben. 1778-ban a városban a püspök kívánságára szervezendő új parochia költségeihez való hozzájárulásra akarták kényszeríteni az evangélikus és református lakosokat; ezért a két felekezet felirt Veszprém vármegyéhez és felségfolyamodványban fordult az uralkodónőhöz (Egyet. lt. I. a. 23, 10.) 1786-ban a veszprémi káptalan folyamodott a vármegyéhez, hogy a kálvinisták és lutheránusok a vallásgyakorlástól eltiltassanak (Várm. lt. XIV. köt. 978. sz.; Gyülek. tört., levéltára; Várp. gyül. tört. 7. I.) Jljka régi fatemploma 1725 körül tűz martaléka lett. Lelkésze 1725-ben Gazdag István. Az anyakönyvek 1726-ban kezdődnek. 1750-ben Szalai nevű, 1759—1765-ig Bartók György, 1765—1791-ig Lakos Ádám volt a lelkész. 1780-ban az ajkaiak mint sérelmet panaszolják fel, hogy eltiltották azt, hogy az evang. és ref. felekezetbeliek kölcsönösen járhassanak egymás templomába s a lelkészek egyházi szolgálatával kölcsönösen élhessenek. Tanuvallatás is volt ez ügyben „ajkai Calvinistáknak az ottani luth. predicatorral az az isteni szolgálatok kiszolgáltatására nézve a Kis Lődi plébános engedelmének hozzájárultával kötött egyezség iránt" (Veszprém várm. lt. X. köt. 1095. sz.) Nagy pártfogói voltak a gyülekezetnek az Ajkai, Sándor és Armpruszter (Puzdor) családok. (Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 372, 376.; Hrabovsky, 14. 1.; Egyet. lt. I. a. 28, 27.) Pusztamiske tanítója az 1750-iki névtár szerint Lukács (Luce) nevezetű. 1760-ban a vármegye tanuvallatást folytatott „Miskei templom, harang és mester házának a pápisták részére Poór János főbiró által tett elfoglalása, pápista mesternek béhozatása, elüzettetése, ottani luth. mester által birt szántó és réti földeknek ki általi birása iránt". (Veszprém várm. lt. XIV. köt. 1053. sz.) Devecser papja 1706-ban az ugyanez évben esperessé is megválasztott Aáchs (Áts) Mihály, ki azonban hamarosan Simonyiba költözött (f 1708). Tanító 1706-ban Gyürcsek János, 1708-ban Reguli András a devecseri lelkész. 1713-ban M. Hegyfalusi György devecseri lelkész választatott meg kemenesaljai esperessé. Ennek botrányos életmódja pecsételte meg a devecseri gyülekezet sorsát. Miskei Ádám feljegyzése szerint ez egy kath. özvegyasszonnyal állott össze s az ettől származott gyermekét anyjával együtt Szentgróton helyezte el. „Ez a gyalázat az egész egyházban elterjedt, a lelkészeket, kegyurakat és hiveket megbotránkoztatta és felháborította, ellenfeleink és hitfeleirik rágalmazására ürügyet nyújtott, az egyházak üldözésére eszközt szolgáltatott, hitfeleink folyamod-