Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.

54 Alikulik József. 1636 október 3-tól — 1637 március 12-ig általános egyházlátogatás volt Ratkón, Rákoson, Köviben, Bisztrón, Polomkán, Sumjácon, Hosszúréten, Murányban, Rőcén, Vizesróten, Chisnón, Jolsván, Süvetén, Deresken, Baloghon, Ribniken, Baradnán, Kietón, Derencsényben, Budikfalván, Tamásfalvában, Sajó-Gömörön, Rozlosnán, Taplocán, Csetneken, Restéren, Ochtinán, Szlaboson, Gecelen, Dobsinán, F.-Sajón, Oláhpatakán, A,-Sajón, Veszverésen, Betléren, Hárskúton, Rozsnyón tehát összesen 37 anyaegyházban és miután az egyházlátogató azt tapasztalta, hogy az egyes lelkészek az esperességi szabályoknak kellő foganatot nem szereznek: az esperesség 1638 ápril 20-án Jolsván kimondta, hogy mindegyik köteles ezen szabályokat magának leírni, az eredetivel összehasonlítani ós aztán bemutatni. Az esperesség területén kívül már javában tombolt a vihar. Az 1639 február 21-én Pelsőcön tartott megyei közgyűlésen felolvasták a Ferdinánd király által Bécsben 1638 november 24-ón (Lippay György egri érsek ós Ferency Lőrinc aláírásával is) kiadott rendeletet, mely Mihályi István göinöri kanonoknak jogot ad az összes gömörmegyei egyházakat és lelkészeket „látogatni" és mely nálunk . . . papiroson maradt, miután a megyei gyűlés is a „szabad vallásgyakorlat sérelme" nélkül fogadta azt el és esperességünk a Homonnay Mária hathatós — mint látni fogjuk, fegyveres — oltalma alatt egy róm. kath. plébánost vagy kanonokot templomaiba be nem bocsátott volna és miután végre annak, hogy a szóban lévő „egyházlátogatás" esperességünk területén is megtörtént volna, semmi nyoma (Prot. Sextio Schmalium 55 I. Prot. Schröter 327—355), pedig fel sem tehető, hogy egyházaink ezen idegen befolyást hallgatag eltűrték volna. Az 1641 évi april hó 23-án Jolsván Lovcsányi Kristóf esperes elnöklete alatt tartott gyűlésen felolvastatottHomonnay Mária levele, melyben mindenkit felhív, hogy „a közbékeért reggel és este áhítatosan fohászkodjék a templomban és szigorúan inti a tanítókat és lelkészeket, hogy „kötelmeiket híven teljesítsék és szorgalmasan harangozzanak !" Az esperesség tiszteletteljes tudomásúl vette e levelet és felolvastatta a szabályokat; majd Golcius Joákim rozsnyói lelkész alesperes szigorú intelmet intézett a lelkészekhez ós tanítókhoz felhíván őket, hogy a haza veszélyes állapotára való tekintettel . . . imádkozzanak (rationem habendam Patriae nostrae afflietissimae, si quando nunc maximé statum periculosissimum, Prot. Schröter 352-353. 1.) Beje és Otrokocs lakosai 1641-ben a kálvinista hitre akartak áttérni ós csak úgy sikerült még őket visszatartani, hogy Lovcsányi Kristóf jolsvai lelkész, esperes, Holy Jakab betléri lelkész, alesperes, Mariki János rozsnyói magyar-,