Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.
A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 55 Prokop Mátyás veszverési és Marci György oláhpataki lelkészek a grófnőtől kért gyalog ós lovas katonák kíséretében 1641 augusztus 4-én a hely színére mentek és különféle engedményekben 1) részesítették a híveket, a kiket a magát csalárdúl Bejébe becsempészett kálvinista prédikátor magához édesgetett (Prot. Rimanovi 771—772. 1.). A Garamvölgyi két egyház ős filiái szintén a régi, orosz valláshoz szítottak (Prot. Rimanovi 613—615 1. 898-904 1.). Losi Imre esztergomi érsek pedig rossz szemmel nézte, hogy a lutheránusok az érseki városban Rozsnyón és környékén . . . boldog napjaikat élik. Azonkívül Gömörmegye nagyjai közt is kikelt a jezsuiták által titkon elvetett mag; a gömöri főispánt jaszenói és budetini Szúnyog Gáspárt Lovcsányi Kristóf esperes 1642-ben sokáig hiába kérte: erősítené meg az esperesség szabályait! „Ezen cikkek a róm. kath. vallással ellenkeznek" és „csudálkozom hivatalbeli elődeim könnyelműségén!" volt a válasz, a szabályzat megerősítése elmaradt és Dózsa Tamás meg Bakos Gábor közbenjárásával is csak annyit sikerült kieszközölni, hogy a főispán egy 1642 junius hó 17-én a szendrői alsó várban kelt protectionalis levélben (lásd a csetneki esperességi levéltárban lévő eredeti okmányt) pártfogását igérte. És végre, hogy a baj még nagyobb legyen, Homonnay Mária is gyengélkedett; „már 4 év óta szenved" (in scholam crucis) jelentette 1642 május 14-én Jolsván az esperes, mire határozatba ment, hogy a két alesperes Holy Jakab ochtinai ós Golcz Joákiin rozsnyói lelkészek látogassák meg (Prot. Schröter 371 I ). Ugyanakkor az ünnepek jegyzéke ismét szoros miheztartás végett valamennyi lelkésznek kiadatott.*) Ez idétt ismét baj volt a tízeddel ós cathedraticummal, mely okból Mariki János és Prokop Mátyás lelkészek az 1642 október 2-án Jolsván tartott gyűlésből a kassai kamarához küldettek, hogy ott Bakos Gábor egy rokonát (ki generális volt) felkeresve ós tanácsát kérve a baj orvoslását eszközöljék ki. (Prot. Schröter 377 1.). 1642 február 10-től 1643 január 10-ig ismét Rozlosnán, Taplocán, Csetneken, Bisztrón, Ochtinán, Szlaboson, Restéren, Gecelen, F.-Sajón, Dobsinán, Oláhpatakán, A.-Sajón, Veszverósen, Betléren, Hárskúton, Rozsnyón, Baloghon, Tamásfalván, Budikfalván, Derencsényben, Kietén, Baradnán, Ribniken, Ratkón, Bisztrón, Szirken, Rákoson, Köviben, Deresken, Süvetén, Jolsván, Chisnón, Vizesróten, Hosszúréten, Rőcén, Ha már minden áron „ismét" kálvinisták akarnak lenni kivált az úrvacsorát illetőleg, ám legyenek, de fizessék az ág. hitv. ev. lelkészt és ne bocsássák a kálvinista prédikátort magokhoz, hanem ök menjenek hozzá! *) Ezen jegyzéket sem voltam képes kipuhatolni és így kénytelenek leszünk az ünnepek e korbeli számát az 1699. évi jegyzékből következtetni.
