Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VIII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt új alapon megalakúl és virágzásnak indúl. 1703-1711-ig.

124 Alikulik József. a dicsőségnek. Magyarország ismét a császár kezébe került és 1705 november 5-étől 1711 január 29-ik napjáig a hadviselés elnyomatás és pestis miatt esperességi gyűlést sem lehetett tartani. C) Az esperesség szervezete, igazgatása. Ha valahol úgy Gömörben köszönünk nagy vívmányokat a Rákóczy-féle felkelésben ontott vérnek. Miután esperességünk meghajolt a kor szabadelvű szelleme előtt és tétovázás nélkül szakított múltjával, rohamosan haladt a tökéletesség felé, miben az igazságos és a szó legszorosabb értelmében szabadelvű kormány mindenekben elősegítette és a túlzásokba való eséstől megóvta. A protestáns elv csak e korban kezdett alkalmazást nyerni, az ág. hitv. ev. egyház csak e korszakban volt igazán szabad és a többi egyházzal teljesen egyenjogú. E tekintetben ma sem jutottunk oda, hol II. Rákóczy Ferenc idejében voltunk és azon szemrehányás sem ért akkor bennünket, hogy mint 1570—1596 és 1622—1645-ig történt, szabadságunkat és hatalmunkat más hitűek elnyomására, kiirtására használtuk volna. Az esperesség szervezetét tekintve mindenekelőtt kiemelendő, hogy e korszakban a világiak joga az egyházban teljes elismerést nyert, 1701 óta már nemcsak a lelkész, hanem a világi is székkel ós szavazattal bírt úgy az egyes egyházakban, mint az esperességi gyűlésekben. Hogy mennyire új ós szokatlan lehetett az egyházkormányzati jognak ezen kiterjesztése, már abból is kitűnik, hogy 1704-ben még a lelkészek külön és a világiak is külön tanácskoztak és szavaztak; kevésbe múlt, hogy a két kamarális rendszernek egy neme nem honosúlt meg. Az egyszer kényszerűségből, számításból vagy jó tapintatból átengedett jogot később mindinkább kiterjesztették és végre a világiakat is az egyház és esperesség jogosult tagjainak tekintették, kik ezentúl minden gyűlésben részt vettek és a lelkész mellé választott tisztviselők által az egyházak és az esperesség kormányzatát is kezökben tartották. így törtónt, hogy 1707-ben Lányi Pál rozsnyói lakost az esperességi tanácsba is beválasztották ós hogy Rozsnyón 1709 körül úgy a magyar mint a német egyháznak Lakatos András és Lányi Pál személyében külön — világi — felügyelője volt (Sexti Schmal 12—14). A fejedelem az elnyomott vallásszabadság visszaállítását is célul tűzte ki, de a mellett minden törekvése oda irányúit, hogy a felekezetek közötti súrlódásoknak békés úton vegye elejét és miután a többé kevésbé elfogúlt és uralomra törekvő lelkészek mérséklésére a világi befolyást használta fel, célt is ért, mi által alapját vetette meg a tolerantinak és egyenjogúságnak, mely aztán