Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VI. KORSZAK. A nagy üldözés kora 1670-1682.
88 Alikulik József. „Ő felsége a többi ev. hitszónokot is száműzni szándékozik! 1' válaszolt 1674-ben Ampringen Gáspár, midőn a bánya városok elűzött lelkészeik helyének betölthetóse iránt folyamodtak és Szelepcsényi 1674 március 5-re csakugyan valamennyi ev. lelkészt és iskolamestert maga elé idézett és pedig „mint a múlt években ő felsége ellen néhány gonosz ember által tervezett lázadás részeseit!" Eddigelé is az ev. egyházak elöljárói (úgy mint az egész ország) a császári tábornokok és kapitányok kegyelmére voltak hagyva és hol többet, hol kevesebbet szenvedtek; most már valamennyit egyaránt lázadónak, bűnösnek tekintették ós törvényen kívül helyezték. Az általános üldözés megindult, a lutheránus lelkészek ós tanítók Sziléziába, a kálvinisták Erdélybe menekültek, de több mint 300 a pozsonyi törvényszék előtt megjelent és 1674 évi ápril hó 4-én sok zaklatás, kínos vallatás és embertelen bánásmód kiállása után — fej és jószágvesztésre ítéltetett. Ezt az ítéletet is később oda módosították, hogy térítvény aláírásával a hivatal letételére, tántoríthatlan hűségre, vagy kivándorlásra kellett magokat kötelezni, miáltal életöket ós szabadságukat megválthatták. Sokan aláírták e térítvónyeket, néhányan megszöktek, többen a sanyargatás közben elhaltak és harminckilencen gályára küldettek, kik közül csak huszonötöt sikerült Zaffi Miklós velencei orvosnak ós Ruyter Adrián Mihály hollandi admirálnak 1676-ban kiszabadítani 1). A protestáns vallás ekkép a törvény oltalmától megfosztatván, minden jogától elesett ós — főbenjáró bűnnek tekintetett. Ha atyáink az örökölt hithez tántoríthatlan szívóssággal nem ragaszkodnak, ha az űzőbe vett lelkészek és tanítók folytonos életveszély közt titokban a népet hitében meg nem erősítik és ha a magyar nemzet az aranybulla záradékára támaszkodva fegyvert nem ragad, hogy ősi szabadságát visszaállítsa: Magyarország menthetetlenül katholikussá, rabbá, koldússá lesz. Az Erdélybe menekült bújdosók azonban az erdélyi fejekötelezvén magokat, hogy többé az isteni tiszteletbe nem avatkoznak; a másnemű térítvény kivándorlásra kötelezte az aláírót, minek ha az illető egy hónap alatt eleget nem tenne, a hűtlenség vétkébe esik. Harminckettő részint kivándorolt, részint az első térítvényt írta alá, a 33-ik (Suhajda Mátyás varini lelkész) engedett a csábításnak és — áttért. ') Hogy milyen borzasztó bánásmódban részesültek ezen férfiak, kik hitökért kínos vértanúságot szenvedtek, kitűnik abból is, hogy közülök igen sokan az embertelen kínzásnak és az egészségtelen börtönöknek áldozatul estek. A megszabadultak is csak később térhettek vissza hazájukba, egyelőre Angliában, Belgiumban, Schweizban és Németországban kerestek és találtak menedéket. Végűi említésre méltó, hogy Bugán Miklós sajógömöri lelkész az egész üldözést végig tűrte, gályán is volt és kiszabadulása után 1683 körül vele mint gömörpanyiti lelkészszel találkozunk.
