Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VI. KORSZAK. A nagy üldözés kora 1670-1682.

A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 87 össze és azon fáradozott, hogy „a közbékét helyre állítsa, a katonaságot féken tartsa, az ártatlanokat a gonoszoktól megkülönböztesse,

u mire a legtávolabbról is gyanúval terhelt egyéneket elfogatták, a szabad kir. városokba német örséget helyeztek és Murányvárát is elfoglalták, mely várral együtt lessenyei Nagy Ferenc és az őrizete alatt állott Wesselényiféle irattár is a császáriak kezébe esett. A kézrekerített irományokból aztán számos egyénre rásütötték a „gyanút," kikre — tömlöc és vérpad várt. A lőcsei biztosságot 1670 december 3 án a pozsonyi váltotta fel, mely elé Majláth Miklós kir. ügyigazgató a Spankau, Kopp és Heister hadai által elnyomott mozgalmak részeseit idézte és mely több mint 300 nemes felett eltörte a pálcát, kit halálra, — kit börtönre ítélvén. És miután kiderült, hogy a mozgalmak legmakacsabb hivei a lutheránusok és kálvinisták voltak: most azok ellen fordúlt mindenki. Lipót király az országban telelő katonaság minden szükségeit az ország által fedeztette, azonkívül nemestől, nem nemestől egyaránt adót szedetett, súlyos forgasztási adókkal terhelte a népet, az országbírói és báni méltóságot sem töltötte be, sőt 1673-ben a politikai közigazgatást is egy, önuralkodói önkénynyel felállított „kir. kormányzóságra" bízta, mely Ampringen János Gáspár elnöklete alatt négy magyar és négy német tagból állott. Ezen alkotmányellenes eljárásnál Kolonics Leopold (1672-ben a pozsonyi cs. k. kamara elnöke) szolgált eszközül a királynak, ki előtt hiába szólalt fel még 1671 ápril 12-én Széchenyi György kalocsai érsek, hiába mondogatta: „néhány pártütőért nem lakolhat az egész ország!

1' hiába; „a lázadókat még sokkal nagyobb büntetéssel sújthatná ő felsége!'* — volt a bécsi ministerek válasza és megtorlás címén tovább folyt a rombolás műve! Az evangélikusok üldözése ijesztő mérveket öltött. Míg Bársony György váradi püspök az ev. templomok elfoglalása végett helységről helységre járt és ezen útjában a lutheránus köznép Nyitrában pogányúl elverte, Szelepcsényi György, mint törvényes ügyekben a király helytartója, Pozsonyba idézett 1673 szeptember 25-ik napjára három superintendenst és harminc lelkészt, kiket aztán Majláth Miklós kir. ügyigazgató „istenkáromlással, hazaárúlással, pártütéssel" és más efféle főbenjáró bűntényekkel vádolt, a bíróság pedig „mint az isteni és földi felség megsértőit'' halálra itélt. Ezen Ítéletet a király hivatalvesztésre változtatta, szabadságukra hagyván a£ elitélteknek: áttérni, bűnös voltukat térítvénynyel elismerni vagy az országból kivándorolni.

1) l) Ezen térítvények kétfélék voltak: egyikben el kellett ismerniök, hogy tisztökkel visszaéltek, e miatt bíróilag elmarasztaltattak, de a császártól kegyelmet kérvén Magyarországban maradásra engedélyt nyertek, hála fejében