Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
X. Fejezet
— 113 — kívül a most már nagyra nőtt Leopoldiánum őt nevezi kezdeményezőjének. Ezen árnyakon, mint sötét feliegeken keresztül azonban itt is új fényt bocsátott az Úr mérhetetlen kegyelme : Egyetemes világi elnök úr őexcellenciáját a törvényhozás koronaőrnek választotta, s ezzel e főméltóságba, mint királyunk egyik legbizalmasabbja, a mi vezérelnökünk emeltetett. Egyházunk egyik avatott bajnoka, gyámintézetünk lelkes úttörője Sztehlo András f. évi julius hó 30-án ünnepelte házasságának 50 éves jubileumát, s a gyámintézet nevében abban én is részt vettem ; a bányai egyházkerület helyes érzéke Földváry utódjául Radvánszky János bárót választotta ; néhai Dörfler Szulovinyi Teréz nagyszombati egyháztag, úgyszinte Hermann Gusztáv lőcsei egyháztanácsos 1000— 1000 forintot hagyományoztak a gyám intézetre, nemes példájukat követte Kemenessömjénben özv. Berzsenyi Miklósné. Pozsonyban Andrae Ernő 500 forintot adott a pozsonyi gyűlés emlékére. Zelenka püspök jelentését azzal a nyilatkozattal fejezte be, hogy lemond az elnökségről. Hiába volt minden kérés, hogy lemondását vegye vissza. Mire a közgyűlés Trsztyénszky indítványára megválasztotta őt a magyarhoni e. e. e. gyámintézet tiszteletbeli örökös elnökének (diszelnök). Mig mindezek Pozsonyban történtek, lázas mozgalom indult meg a dunántúli evang. egyházkerületben Karsay lemondásával a püspöki szék betöltése körül. Két erős párt mérközött egymással. Az egyik Gyurátzot, a másik Poszvék Sándort akarta látni a dunántúli püspöki széken. A Gyurátz-párt győzött. Az első, ki a győztes vezért üdvözölte, Poszvék volt, azzal a köszöntéssel : „Az új püspök kezében a főpásziorí bot változzék Mózes pálcájává". A választás eredménye a magyarhoni e. e. e. gyámintézet örömét csak fokozni volt képes, mert gyors egymásutánban Gyurátz immár a negyedik, kit a magyarhoni e. e. e. gyámintézet köréből emeltek a püspöki székbe. Gyurátz Ferenc püspök beiktatása 1895 dec. 10-én nagy fénnyel, pompával Győrött ment végbe. Ennél szebb és nagyobb ünnepet rég nem látott a hazai protestáns egyház. Nagyban hasonlított ahhoz a fényes ünnephez, melyet a győriek 1860-ban ültek. De nem csuda, ha a két ünnep sokban hasonlított egymáshoz. Akkor dermesztő hosszú tél után ádventi vágyak, ádventi remények repkedtek a levegőben, most országos aggodalmakkal teli a levegő. Akkor úgy, mint most, valláskülönbség nélkül ünnepelt egész Győr városa ; részt vett benne mindkét hazai protestáns egyház. Akkor, úgy most is, egy hírneves Radó ült a felügyelői széken. Ott a megdicsőült apa, itt az ő erőskezű fia. Hajdan a közös fájdalom, most a közös öröm összehozta a protestánsokat. Az egész ünnepi aktusnak mégis legmeghatóbb jelenete volt, mikor az új püspök megérkezett a győri evang. templomba az érte ment küldöttséggel Karsayval az élén. Amerre a küldöttség elhaladt, a zsúfolt templomban az emberek helyet csináltak s könyek csillogtak a szemekben annak láttára, amint az agg főpásztor az ő fiatal utódja mellett, elfojtott lélekzetek közt, néma csendben, mintha csak sírboltban járna, nehéz léptekkel, erejetörötten az oltár felé lépdelt és ott egy babérfa árnyékában leült s mint egy „szent szobor" ülve maradt némán, szótBognár Endre : Az ev. gyáinintézet második huszonöt-éve. 8
