Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

X. Fejezet

— 114 — lanúl. Annál elevenebben játszadoztak vele a babérfa lombjai, tarhomlokát nem egyszer megsimogatták örökzöld leveleikkel, sátort vonva feje fölé a glóriás főpapnak. Németországban az a szokás, hogy a G. A.-egyleti gyűléseken ebéd alatt meghordozzák Gusztáv Adolfnak, a hős svéd királynak örökbekapott értékes ivópoharát a vendégek közt, kik azt a G. A.-egylet szegényei számára gazdag ajándékaikkal szinig megtöltik. Ezzel kettős célt érnek el : Felelevenítik maguk közt évente a nagy király emlékét és a gazdagon terített asztaloknál azokra gondolnak, kiknek könyhullatás a kenyerük. Ennél szebb dolgot a gazdagok nem művelhetnének ! Ugyanez a cél lebeghetett azok előtt az áldozatkész férfiak előtt is, kiknek nevében 1895-ben Pozsonyban Lőw Fülöp, a soproni felső egyházmegye gyámintézeti elnöke a G. A. egyleti serleg mintájára készült új serleget nyújtott át ajándékba a magyarhoni e. e. e. gyámintézet elnökének azzal, hogy ennek is ugyanaz legyen a rendeltetése, ami a német Gusztáv Adolf-egylet serlegéé. „A magyarhoni e. e. e. gyámintézet serlegét" még a pozsonyi gyűlésen felavatták. Kik a serleget ajándékozták, azoknak a neveik : Stettner Gyula f.-vasi esperes, Lőw Fülöp locsmándi, Ludig Emánuel kukméri, Famler Gusztáv torzsai, Schmidt Jenő pozsonyi, Franz Vilmos ruszti lelkész. A nagybecsű serleg őrizése az egyetemes gyámintézeti pénztárosra bízatott, ki minden gyűlésre magával hozza a serleget, a gyámintézet vándor utain. Az ünneprendező bizottság Pozsonyban a pozsonyi gyámintézeti közgyűlés ünnepségeinek keretébe belevonta a modori kirándulást is, hogy elősegítse ezzel is annak a szép, egészséges eszmének a megvalósítását, mit megelőzőleg négy évvel előbb a pozsonymegyei evang. esp. gyámintézet kezdeményezett. S ez a „Betániaügy". Hogy annál jobban megértsük a dolgot, Hollerung Károlynak és Farkas Gézának ez érdemben 1895 január havában kibocsátott felhívásából közöljük a következőket: „Minden társadalmi osztály gondoskodik saját tagjairól gyógy- és üdülőhelyek tekintetében ; az állam hivatalnokairól, a társaságok alkalmazottjaikról, csak rólunk evang. lelkészekről nem gondoskodik senki. A gyermekeket nyári üdülőtelepekre küldik ; a társadalom a maga szegényei és öregeiről hasonló módon kezd gondoskodni, csak nekünk evang. lelkészeknek ne legyen, hová fejünk lehajthassuk, ahol fáradságos munkánk után felüdülhetünk ? A pozsonymegyei ev. esperességi gyámintézetnek ezelőtt 4 évvel tartott gyűlésén fogamzott meg az eszme egy ilyen üdülőhely érdekében, melynek neve „Betánia" lehetne. Egy ilyen üdülőhelyet hazai evang. lelkészek számára Modorban lehetne létesíteni, melynek balzsamos levegője, nagykiterjedésű fenyvesei e célra önként ajánlkoznak. E cimen 800 forint már együtt van. Azonban legalább is 3—4000 forintra lenne szükség." A programmnak ez a pontja is végre lett hajtva. Ahogy Modorba ért a társaság, sietett volna nyomban a közeli fenyvesekbe, hol Modor előkelősége gazdag lakomára várta a gyámintézet tagjait. De nem ment az oly könnyen !