Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
VII. Fejezet
— 79 — szólunk végre tettekkel érdemlett dicsérettel, melyet soha semmi kor sem tagadhat meg." 1 Előadja azután a ielirat, mint lőn az ügy először felterjesztve, mint mondtak az evangélikus rendek az első királyi válaszért köszönetet, az abban nyert igazságért, s a második után még inkább lekötelezve érzik magukat a király állhatatos kitartásáért irántuk való jóindulatában. Nagyszerű valóban, — így szólnak, — és fejedelmi dolog igazságosnak lenni, de még nagyobbszeríí, és közel isteni, kitartónak lenni az igazságban. Mert ezen kitartás nemcsak boldoggá teszi a népeket, hanem — mi nélkül maga a boldogság is kelletlen lehet ; — biztosítja is azokat a boldogság megmaradásáról. S annyival inkább nagyobb becset helyeznek az evangélikusok a király ezen megvivhatlan kitartására az igazságban, mert ez az iránt is biztosíték, hogy a törvény végre is fog hajtatni s ők minél hamarább használatába fognak annak jutni. Mi iránt buzgón ismétlik is kérésüket. 1791 március 5-én az országos vegyes-ülésben még egyszer parlamenti tárgyalás alá került a vallás ügye. Többek felszólalása után Batthyányi József biboros-primás mondott beszédet, melynek végén így nyilatkozott : „Arra fordítsuk minden figyelmünket, tettel, szóval, példával, hogy . . . sohase keljen fel . . . egyik rend a másik ellen. A kedélyek annyira óhajtott nyugalmát nem érhetjük el biztosabban, mintha megadjuk mindenkinek a magáét, ha . . . polgártársainkat, kik a polgári jogok és rokonság által úgyis hozzánk vannak csatolva, vallási gyakorlatukban valódi őszinte szeretettel szemléljük s tőlük ugyanazon őszinte szeretet viszonzását várjuk". A főpap ezen békeszavára március 13-án, az országgyűlés utolsó napján gróf Teleky József adta meg a legszebb feleletet, melyben hálás köszönetet mond mindazoknak, kik az 1791. évi XXVI. t.-c. megalkotásában segédkeztek, azzal az óhajtással tette ezt, hogy „gyakran legyenek a magyar róm. kath. egyháznak oly prímásai, minőt a maiban tisztel hazánk!" Ezen sarkalatos törvényre vonatkozólag hozta meg a magyarországi ág. liitv. evang. egyetemes egyház 1890 október 8-án Budapesten tartott közgyűlésében ama határozatát, hogy az 1790/91. évi XXVI. t.-c. meghozatalának százados évfordulója,, összes egyházainkban 1891. évi május havának első vasárnapján megünnepeltessék; — erre nézve mondotta ki 1890 november 25-én Budapesten a magyarhoni e. e. e. gyámintézet központi bizottsága, hogy a Leopoldiánum-alapítvány gyarapítására külön gyűjtés eszközöltessék s 1891 május 3-án minden templomban e célra offertorium tartassék. Mielőtt a százados nagy ünnep beállott volna, minden egyházkerület, minden esperesség, minden egyházközség megtette ez érdemben a maga hatáskörében a kellő intézkedéseket. — Sárkány püspök a többek közt azt írja pásztorlevelében az egyházkerület gyülekezeteihez, miután intette őket, hogy megálljanak a hitben, apáik hitében: „az 1790/91. évi alaptörvény 1 Irinyi József: Az 1790/91-iki XXVI t.-c. története 152-153. old.
