Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

I. Fejezet

— 7 — Ünnep reggelén a templomban volt mindenki. Festői szép látvány. Egy ország minden rendtí és rangú népe együtt. Az oltár mellett félkörben a hivatalosak, a többi helyeket fel a harmadik emeletig Csaba jó népe foglalta el, számszerint mintegy 6000 ember. — Megzendült az ének . . . első, második és harmadik egymásután a"hívéit ajkain szivrehatólag. Egy diadalmaskodó sereg hálaéneke, mely az egeket verdeste . . . Közben Nóvák Sámuel, árvái esperes végzi az oltári szolgálatot, öregkora dacára tetszetős szép hangon intonálja az éneket a kórus számára. A harmadik éneknél Bachát Dániel budapestszékesfővárosi lelkész lép a szószékre, s beszélni kézd. Szava lágy, hangja édes, kedves, gondolatai magasan szárnyalók, költői mesterfogásokkal kezeli mindvégig tárgyát. Az evangyélmi özvegyasszonyhoz hasonlítja a gyámintézetet, ki gyertyát gyújt és keresi az elveszettet, mig meg nem találja azt. . . . A tót istenitiszteletet dr. Geduly püspök fejezi be ároni áldással. — Néhány perc, búg az orgona s ezzel kezdetét veszi a jiagyar istenitiszt

elet. Az első ének: Gusztáv Adolf hattyúéneke: „Ne csüggedj el kisded sereg!" A második: „Ébredjetek fel, halljátok!" Irta Hagenbach. Mindkettőt fordította Karsay Sándor. A sziv érzelmei szólalnak meg mindkét énekben, nagy erővel és közvetlenséggel. Míg a férfikar az utolsó versszakot énekli a kórusban, a szószéken feltűnik Sárkány Sámuel pilisi lelké

sz szép sugár, megnyerő papi alakja. Beszéde elárulja első hallásra, hogy világos fő, szive meleg, előadása mesteri, nagy eszmékért és célokért lelkesedni tudó nemes lélek. Még mindig a régi szépszavú, aranyos Sárkány. — Mindkét beszéd megtalálta a maga útját a szivekhez. A templomajtókban ez alkalommal a békéscsabai nők által gyűjtött alamizsna Vanyarcznak és Vanyolának 597 forint 48 krt tett ki." Tizenegy órakor a nagytemplomból a kistemplomba ment át az ünneplő gyülekezet, s a 25-évi jubiláris közgyűlést Ivánka hosszabb beszéddel nyitotta meg, miből adjuk a következőket : „Gyámintézetünk 25-ik évnapját ünnepeljük ma. Nekem, ez intézet igénytelen munkásának, jutott azon szerencse, hogy ez ünnepet megnyithassam, hogy üdvözölhessem itt, a legnépesebb magyarországi evangélikus egyház kebelében annak tagjait, úgy a közelről, mint a messze távolról érkezett vendégeket, főleg a hivatalból megjelent egyházkerületi gyámintézet küldötteit. — Huszonöt év előtt szorult helyzetben volt a magyarhoni protestántizmus. A helyzet súlya még inkább az ágostai hitv. evang. hitfelekezetre nehezedett, melynek egyházai az országban szerte, nagyrészt a legszegényebb vidéken és különböző elemekből állva, léteznek. Ámde e szegény, szétszórt és különböző ajkú elemekből álló üldözött hitfelekezet tömörült, együtt tartotta, bátorította az evangéliom világosságára épített gazdag hit, a magyarhoni protestánsok minden egyes tagjának kebelében élő szabadságszeretet és önrendelkezési joghoz való ragaszkodás, és hazánk szent földjének imádása, amelyet magukkal vinni igen, de elhagyni még a pártosok sem hajlandók. Igen is, azon hit: „Erős várunk nekünk az