Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

I. Fejezet

— 8 — Isten !" ; azon remény : a szabadság, egyenlőség és testvériség hajnala még fog virradni ismét ! A nemzethez, hazához ragaszkodó hü szeretet teremtette meg a szenvedés idejében a magyarhoni egyetemes evangyélmi egyházi gyámintézetet. Ihletett apostola volt Székáts. Áldott legyen emlékezete ! Nem szándékom a gyámintézet keletkezésének és életének történetét elsorolni, ezt igen tisztelt barátom Zelenka Pál oly kimerítően terjeszti Önök elé, mire én képesítve nem vagyok. — Azon szikra, melyet lelkébe dobott Székáts, fellángolt ifjú keblében és meleg parazsát őrzi ma, híí pásztora, a Mester által összeterelt nyájnak. O megmondhatta, hogy én a gyámintézet keletkezésekor a segélyt nem annyira az önkéntes adakozásban, mint inkább a magyarhoni evangyélmi egyház egyes tagjainak önmegadóztatásában kerestem. Ezen nézetemhez ragaszkodom most is. Megadóztattam magamat és ez adót fizetni fogom mig élek és Isten ennek teljesíthetésére megsegít ! Én, midőn már útra készülök és nálamnál ifjabb és erőteljesebb vállakra hagyom a gyámintézetet, ismét felemlítem az önmegadóztatás eszméjét ; teszem azért, mert habár jelenleg az állam részéről a magyar protestántizmus nemcsak, hogy nem szorongattatik, de tetemes támogatásban részesül, egyházunk tekintélye is emelkedett. — Valódi erő és tekintély csak ott van, hol az egyén vagy testület önmagából teremti elő létezésének szükségeit és sein a hatalom kegyelmére, sem más országok és hitrokonok alamizsnájára nem szorul." Azután a német Gusztáv Adojf-egylet^és_a

z osztrák főeg

ylgl_küldötteire való tekintetből német nyelven folytatta beszédét és a következőket mondotta : „Az első alkalommal, mikor én itt a Gusztáv Adolf-egylet nevét felemlítem és a protestántizmus érdekében működő ezen közhasznú és áldott intézetről megemlékezem, nem tehetem anélkül, hogy az én nagyrabecsülésem jeléül annak küldöttei előtt meg ne hajtsam magamat . . . Barátságos, szivből jövő köszöntéssel üdvözlöm Önöket, annyival is inkább, mert erősen meg vagyok győződve, hogy az a fátyol, mellyel rosszakaratú, önző törekvések bennünket egymástól elválasztani akarnak, a meghamisíthatlan igazság világosságának mihamar engedni kénytelen. — Mi, magyar protestánsok, különösen a lutheránusok átérezzük és tudjuk, hogy a német szellemnek mivel tartozunk és az élő Isten hatalmába vetett teljes bizalommal reménylem, hogy a sovinisztáknak nem fog sikerülni sem innen, sem túlról, hogy azt a szellemi kapcsot, mi ez idő szerint köztünk létezik, és amelyet bölcs férfiak századokon át ápoltak és megőriztek, — ők meglazítsák." „Visszatérve tárgyamhoz" — így folytatja újból magyarul a szónok a beszédét — „sohasem láttam nagyobb szükségét egy erős egyetemes evangyélmi egyházi gyámintézetnek, mint most" — s hatalmas elnöki megnyitóját következőképen fejezi be : „Apáink példáját követve szerény eszközökkel, de hangya szorgalommal, erős akarattal és férfias daccal kell magasra emelnünk a világosság fáklyáját. A setétség idejében hozatott ellenünk egy törvény: „Lutherani comburantur" (a lutheránusok égettessenek meg), melynek csakhamar történt lerontása a magyar nemzet szabad szellemének legszebb emléke, de ezen, az