Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

- 78 — nek, Felségedhez és Felséged Házához fedhetetlen hűségünket szentül lekötelezzük, örökös tisztelettel állandóul levén Felségednek alázatos és örökké hív jobbágyi és szolgái, kik Magyarországon az augustana és helvetika confessiót tartják". A püspökök és néhány kath. mágnás és követ a királyhoz intézett feliratukban a királyi válasz becikkelyezése ellen nyilatkoznak s kérik O Felségét, hogy az új törvényben : az ev. vallásra való áttérés büntetés alá eső cselekvénynek nyilváníttassék ; a vegyes házasságból származott minden gyermek róm. kath. vallásban neveltessék; az evang. házassági ügyek a róm. kath. egyház bíráskodása alá utaltassanak ; az ev. vallás ne mondassék ki „bevett'

1-nek, mert ezáltal az egyenjogúvá tétetnék a róm. kath. vallással s lealázó volna a királyi méltóságra, hogyha magát a magyar evang. egyház fejének mondaná ki Ő Felsége. Ezt a feliratot 84-en irták alá, míg a róm. katholikusok közül 294-en foglaltak az evangélikusokkal állást. Az országos vegyes-gyűlésekben folyt a harc, míg végül a többség az ügyet még egyszer Ő Felsége elé terjesztette fel. A király a püspökök felterjesztésére 1791 január 18-án kelt leiratában válaszolt s a válaszhoz mellékelve volt a törvénycikk is, melyet az országgyűlés február 8-iki vegyes országos ülésében szórói-szóra a magyar törvénykönyvbe iktatott. Ezzel a „kegyelem" korszaka véget ért s a „törvényes jog és szabadság" nyert uralmat. 1791 február 10 — 12. napjain az ev. mágnások, követek a meghívott lelkészekkel és más törvénytudókkal Pesten a teendők felől tanácskoztak. Teleky József grófnál Pozsonyban fényes küldöttséget neveztek ki, mely az evangélikusok háláját tolmácsolja a király előtt. Elrendelték, hogy 1791 május 1-ső napján minden gyülekezetben tartassék hálaadó istenitisztelet a vallásszabadság visszaállításáért. A XXVI-ik törvénycikket pedig kinyomatták latin, magyar, német és tót nyelveken s azt a gyülekezeteknek, a törvény egyes intézkedéseinek végrehajtására utaló utasítással együtt megküldötték. - A vegyes küldöttség tagjai voltak az ág. hitv. evangélikusok részéről : Balogh Péter, Jeszenák Pál báró, Podmaniczky József báró, Prónay Sándor báró, Tihanyi Tamás, Radvánszky Ferenc, Berzeviczy Gergely és Vörös Imre, — a helvét hitv. evangélikusok részéről : Teleky József gróf, Ráday Gedeon gróf, Vay István, Darvas Ferenc, Rédey Ferenc, Domokos Lajos, Pázinándy József, Hollósy József és Szombathy István. Ezen küldöttség 1791 február 16-án adta át Bécsben a királynak a hálairatot latin nyelven. „Nem hiú hizelgések ezek Felséges Úr, — szól a hálairat, — minőkkel gyakran mind a szavak értelmét, mind különösen az új fejedelmek lelkeit el szokták rontani ; nem oly szavak ezek, melyek alacsony és földön csúszó indulatból származva, semmi jelentőséggel nem bírnak, s az utódok előtt minden hitelüket el fogják veszíteni ; szólunk azonban, mint szabad nép része a népei szabadságát biztosító ritka példájú fejedelemhez, szólunk nem valami remény által kecsegtetve, hanem mint akiknek reményük már teljesült; /