Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

VII. FEJEZET. (Felségfolyamodvány. — Az 1790—91-dik évi XXVI. törvénycikk. — Jubileum. A Leopoldiánumra tett gyűjtés eredménye. — Palló-alapítvány. — Az 1891 —94. évi zsinat. — A gyámintézet fogadtatása Qörlitzben.) A magyarhoni e. e. e. gyámintézet közbejött akadály miatt felségfolyamodványát a liptószentmiklósi határozattól eltérőleg nem küldöttségileg, hanem a nm. miniszterelnökség útján nyújtotta be Őfelségének. A felségfolyamodvány következőleg szólott : „Császári és Apostoli Királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Hazai evangélikus egyházunk büszke önérzettel tekinthet vissza több százados évi dicső múltjára, melyben úgy a trón, mint a haza iránti kötelességeit mindenkor a legnagyobb lojalitással s őseitől öröklött jobbágyi hódolattal teljesítette. Igen természetes, hogy ezért az elismerés a legilletékesebb helyről sem maradhatott el. Fenkölt lelkű fejedelmei Hazánknak, Felségednek dicsőséggel uralkodott elődei törvényhozásilag is jutalmazni kívánták a protestánsok odaadó szeretetét, ragaszkodását a felséges dinasztia s a haza alkotmányos törvényei iránt. Azon dicső ősök közül, kiknek élete, s valósággal királyi tettei örök hálára kötelezik a magyarhoni protestáns egyházat, Felségednek, a legalkotmányosabban uralkodó fejedelemnek jogara alatt élő protestáns jobbágyait : — hadd emeljük ki azon felejthetlen fejedelmet, kinek nagy nevéhez s korszakalkotó uralkodásához hazai történetünkben, különösen a törvényhozás terén oly sok szép emlék elválaszthatatlanul fűzve van ; hadd emeljük ki azon páratlan jóságú és szigorúan igazságos fejedelmet, ki II. Leopold néven ült a magyar trónon. Az ő királyi érdeme és dicsősége, hogy amit előtte egy filozófus fejedelem, II. Leopold testvérbátyja II. József jó szivénél fogva csak mint legfelsőbb parancsot adott ki, azt II. Leopold szentesített törvénybe iktatta. Neki köszönjük mi hazai protestánsok legszebb alkotmányos jogaink egyikét, maga a király által kezdeményezett 1790/91 -ik évi XXVI. vallásügyi törvénycikk törvénybe iktatását, amely szentesített törvény még ma is egyházunk „magna chartája", — „palladium" hírében áll. — Nem csuda tehát, ha nevezett törvény meghozatalát apáink örömteli hálával fogadták ; nem csuda, ha az alkalomból mindkét hazai protestáns hitfelekezet vezérférfiai 1791 február 10-én Pozsonyban avégett gyűltek össze, hogy mélyen érzett hálájuknak a trón előtt meghamisítatlan jobbágyi hódolattal tekintélyes küldöttségben kifejezést adjanak ; nem csuda, ha a törvény szentesítése alkalmával elrendel-